Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Velle-Varga Orsolya: Korona tér 1., A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új otthona
A múzeum épülete a Péter-Pál templom felől nézve. Láthatóak az ajtóra szerelt bolti fatáblák. 1940-es évek vége, Fortepan tagozott keretezéssel és könyöklővel rendelkeznek. A középtengelyben dór pillérekkel keretezett kapu található. A Kiskorona utcára néző oldalhomlokzat kilenctengelyes és szabálytalan beosztású. Az 1980-as évekbeli felújítást megelőző építészettörténeti kutatásból tudjuk, hogy a Kiskorona utca felőli szárny udvari homlokzata eredetileg félköríves árkádos volt, ám ezeket később befalazták. 1958 és 1967 között került sor jelentősebb helyreállításra. Az 1970-es évek végére azonban ismét rossz állapotba került az épület, amit a fennmaradt korabeli fotók is bizonyítanak. Az állagromláshoz hozzájárult, hogy ebben az időszakban lakatlan volt. Mindhárom ház életében meghatározó volt a már többször említett 1980-as évekbeli helyreállítás, hiszen ekkor kerültek az Országos Műemléki Felügyelőség kezelésébe. Szakszerű felújításon estek át, valamint ekkor alakították ki a három épület együttes használatának lehetőségét. Ezt követően az ÁMRI< (Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ) kapott helyet az épületegyüttesben irodákkal és ott kialakított restaurátorműhelyekkel. A műemlékvédelem intézményrendszerének átalakításai során az ÁMRK - megszűnése előtt - többször átalakult. 2011-ben a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum költözött az épületegyüttesbe. A mostani főbejárat mögötti udvari részt ekkor építettük be. Ekkor kapott világítótetőt a korábban nyitott udvar. Ma ez a múzeum recepciója és időszaki kiállítótere. Szintén a múzeum alakított ki egy színháztermet az épület hátsó, udvari traktusában. Korábban ez kőrestaurátor-műhely és emelőszerkezettel ellátott raktár volt. Szintén ezen a részen a korábbi udvar beépítésével egy közösségi teret, leendő vendéglátóhelyet alakított ki a múzeum. Ez ma múzeumpedagógiai foglalkozások, megnyitók, előadások, koncertek és megannyi különféle rendezvény helyszíne. A modern beépítésnek köszönhetően összekötötték a két épületet, így a három épület egyben bejárható. Összegzésképpen elmondható, hogy bár az építészettörténeti kutatás még távolról sem teljes, hiszen folyamatosan kerülnek elő újabb források, visszaemlékezések, a leírtakból mégis kiderül, hogy három különálló épület szerencsés egymásra találásának lehettünk szemtanúi. Az épületegyüttes múltja és műemléki volta miatt megmenekült az 1970-es években zajló, bontással együtt járó modernizációtól. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak otthont adó óbudai Krúdy-ház ma kulturális funkciókat tölt be, és közösségi térként működve folyamatos interakcióban van saját környezetével. A panelházak között megbújó épületegyüttes az egykori óbudai, a régi polgári építészet gyöngyszeme. Az épületeket ugyan többször átalakították és korszerűsítették, de ma is egy egységet képeznek. A múzeum és a körülötte lévő társintézmények (Óbudai Társaskör, Kéhli vendéglő, Mókus sörkert, Óbudai Népzenei Iskola) összefogásával és a helyi önkormányzat támogatásával a térség a Krúdy-negyed elnevezést is megkapta, amely tovább erősítette a helyi közösség identitását és a régi épületekhez való ragaszkodását. 38
