Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)

Németh Szandra: Szocialista magánüdülők

tulajdonosai pedig egyaránt 40 százalék körül mozognak. Egy esetben lépi át a nagy ingatla­nok tulajdonosainak aránya az 50 százalékot: a kisárutermelők és kiskereskedők esetében, illetve a szövetkezeti parasztságon belül a termelésirányítók esetében. Azonban az ő ré­szesedésük az összes üdülőtulajdonoshoz ké­pest elenyésző. A nyaralók nagyságát tekintve tehát nincs látványos különbség a különböző foglalkozású lakosok között. Talán valóban végbement egyfajta társadalmi nivellálódás? A statisztikák alapján tehát részben a ve­zető beosztású, szellemi foglalkozású tulajdo­nosok felülreprezentáltsága, részben a „mun­kásosztály” növekvő nyaralótulajdona mutat­ható ki az 1960-1980-as években. A kérdést megpróbálom más szemszögből is megvilá­gítani, hiszen a korabeli statisztikák kifeje­zései, a „beosztott ügyviteli dolgozó” vagy a „fizikai foglalkozású mezőgazdasági munkás” kategóriák nem elégítették ki a kíváncsiságo­mat. Szeretnék közelebb jutni a válaszhoz, és megtudni, hogy kik építkeztek. Nem beszélve arról, hogy az üdülő alapterülete alapján még nem állítható, hogy egy MÁV- vagy téesz-al­­kalmazottnak ugyanolyan nyaralóra tellett, mint egy iskolaigazgatónak vagy vállalati ve­zetőnek. Az épületek kivitelében jelentős mi­nőségi különbségek lehettek. Ismét az egyéni elbeszéléseket, interjúkat és az építtetők, illet­ve az építésügyi hatóságok által kitöltött épí­tési engedélyezési iratokat hívom segítségül a válaszadáshoz. A Keszthelyi Járási Tanács Műszaki Főosz­tálya, illetve az 1969-től illetékes vonyarcvas­­hegyi építési hatóság által 1963 és 1973 között kiadott építési és használatbavételi engedélyek esetében az építtetők foglakozására, anyagi helyzetére vonatkozóan csak szórványosan találtam adatokat. Meglehetősen kevés eset­ben maradtak fent azok az ívek, amelyeken a foglalkozás szerepelt, más adatot pedig nem is kértek a hatóságok, amely alapján követ­keztetni lehetne az építtetők anyagi helyzeté­re. Az alábbiakban felsorolom, mely szakmák jelentek meg az átnézett közel 1800 építési és használatbavételi engedélyben: adminiszt­rátor, állami gazdaság vezetője, autószere­lő, bányamérnök, bányász, bíró, bolti eladó, BM-dolgozó, erdőmérnök, cserépkályhagyár dolgozója, egyetemi tanár, építészmérnök, fodrász, fogtechnikus, mezőgazdasági tech­nikus, főagronómus, gátőr, gépészmérnök, gépkezelő, agrármérnök, gépkocsivezető, gyógyszerész, ipari munkás, katona, kiske­reskedelmi alkalmazott, kohómérnök, kő­műves, könyvelő, lakatos, MÁV-alkalmazott, MÁV-állomásvezető, MÁV-ellenőr, MÁV műszerész főelőadója, MÉM (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) főosztályve­zetője, MÉSZÖV (Mezőgazdasági Szövetke­zet) Zala megyei vezetője, művezető, orvos, OTP megyei igazgatója, pedagógus, pénzügyi előadó, rádió- és televízió-műszerész, szám­viteli osztály vezetője, sebészsegéd, szabó, szobafestő, ügyvéd, vállalati gondnok, válla­latigazgató, vendéglátóipari alkalmazott, vil­lanyszerelő, zenetanár. A tulajdonosok köre, mint láthatjuk, meglehetősen heterogén, rá­adásul kevés az adat, és ritkán ismétlődnek a kifejezések, így gyakoriságukból sem lehet számszerű következetéseket levonni. A tulajdonosok anyagai helyzete és fog­lalkozása tekintetében elsődleges forrásnak számítanak a magukkal az építtetőkkel, illetve tanácsi, építési hatósági és hivatali dolgozók­kal készített interjúk. Ezek azonban nehezen számszerűsíthetők. Nem tudjuk meg belőlük, milyen arányban jelentek meg a tulajdono­sok között a kevésbé tehetősek vagy a társa­dalmi elit tagjai. Mindössze néhány konkrét esetet ismerhetünk meg, illetve a tulajdono­sokról alkotott egykori benyomások emlékét. Ráadásul az interjúk során a tulajdonosok anyagi helyzete bizonyult az egyik legkevésbé kifejtett témának. Minden építtető elmond­ta magáról, mi volt a foglalkozása, amikor nyaralóépítésbe kezdtek, de arról ritkán esett szó, hogy éppen mennyit keresett, vagy volt-e bármiféle egyéb jövedelme. Azt is csak elvétve említették meg, hogy a többi tulajdonos, aki­ket ismertek, illetve a telekszomszédjaik mivel foglalkoztak, mennyire voltak tehetősek. En­nek oka részben az lehet, hogy az 1960-1980-121

Next

/
Oldalképek
Tartalom