Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)

Németh Szandra: Szocialista magánüdülők

Hétvégi házak, nyaralók családi archív felvételekről, a Fortepan gyűjteményéből laszolni. Az alábbiakban arra teszek kísérle­tet, hogy leegyszerűsített módon, mindösz­­sze néhány mutatót elemezve megvizsgál­jam a nyaralótulajdonosokat. Az országos összeírások, illetve „mintacsoportos” fel­vételek és interjúk alapján vizsgálom, mely településekről származtak a tulajdonosok, milyen lehetett az anyagi helyzetük, mi volt a foglalkozásuk, milyen volt a családi állapotuk, egyáltalán mennyi idősen vettek vagy építettek nyaralót. A társadalomtörté­neti kutatásokban azt a legnehezebb meg­fogni, hogy egy-egy jelenség milyen társa­dalmi csoporthoz kötődik. Lakhely szerint A nyaralótulajdonosok szociológiai jellemzőit tekintve számtalan metaadatot lehet vizsgálni — az egyik az állandó lakhely. A téma szem­pontjából kiemelten fontosnak tartom annak tisztázását, hogy a nyaralótulajdonosok hol éltek, városokban vagy falvakban, illetve mi­lyen távolságot voltak hajlandók megtenni állandó lakhelyük és második lakásuk között. A KSH 1982-ben közölt adatokat a nyara­lótulajdonosok foglalkozására, jövedelmére, lakóhelyére nézve. A 100 háztartásra jutó für­dőszoba, korszerű fűtés és telefon, valamint 100 háztartásra jutó gépkocsi, nyaraló és üdülőtelek mutatószámát vizsgálták, azon­ban nem elkülönítve, hanem csoportosan, így a nyaraló-, illetve üdülőtelek-tulajdono­sok adatai együtt jelentek meg többek között a gépkocsi-tulajdonosokéval8 - habár a het­venes évektől kétségtelenül van átfedés az előbbi csoportok között. Gépkocsi-, nyaraló-, telefon- és üdülőtelek-tulaj dón a legnagyobb számban a Budapesten lakók körében fordult elő, legkevesebb tulajdonos pedig a községek­ben volt. A felmérés alapján a nyaraló- és üdü­lőtelek-tulajdon urbanizációs jelleggel bírt. Ezt erősíti meg a KSH 1984. évi mikrocenzus felmérése is, amelyből kiderül, hogy az üdülő­­ingatlanok mintegy fele budapesti lakosoké. A Budapesten, illetve más városokban lakók bir­tokában van az üdülőingatlanok több mint 90 százaléka. A községekben lakók üdülőingatía­­nainak hányada ugyanakkor a 9 százalékot sem éri el. Kiemelkedően magas a Somogy megyei lakosok megyén belüli üdülőegységeinek ará­nya (97%), és jelentős még ilyen vonatkozásban a borsodi (84%), a veszprémi (75%) és a Heves megyei (67%) hányad is. A budapestiek üdü­lőegységeinek 57 százaléka Pest megyében, 14 százaléka Veszprém megyében, 13 százaléka Somogy megyében van. A tulajdonos lakóhelyé­től eltérő településen fekvő összes üdülőegység egyharmada Pest megyében, egyötöde Somogy­bán, 14 százaléka Veszprémben található. Tehát a mikrocenzus alapján a városi lakosság választ szabadideje eltöltésére viszonylag közeli telepü­léseket hétvégi ház, illetve nyaraló építése vagy vásárlása céljából. 8 Életkörülmények, lakásviszonyok: az 1978. évi élet­mód-életkörülmények felvétel alapján. Központi Sta­tisztikai Hivatal, Budapest, 1982. 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom