Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Németh Szandra: Szocialista magánüdülők
ткут А 20. század második fele a tömegturizmus időszaka Magyarországon és szerte a világban. A második világháború után alapvetően megváltoztak az életkörülmények, számos lakás épült, az embereknek idővel futotta nem csak ételre és ruhára, de sportra, szórakozásra, sőt nyaralásra is. Minden korábbinál többen utaztak és nyaraltak ekkoriban. A nyaralás - mondhatni - demokratizálódott a 20. század folyamán, a lakosság túlnyomó része a hatvanas évek végére már nem csak egy hétvégi kirándulást engedhetett meg magának, hanem akár kéthetes vakációt is. A vállalati üdülők, szállodák, panziók, kempingek helyett egyre többen szerették volna saját házukban tölteni a szabadidejüket, így az 1960-1980-as években gombamód szaporodtak a hétvégi házak, nyaralók hazánkban is. De vajon tényleg bárki számára elérhető lett a nyaralás vagy egyenesen a saját nyaraló? A rendszer az sugallja: igen. Az alábbi tanulmányban annak járok utána, menynyire volt tömeges a nyaralóépítés ekkoriban hazánkban, és kiknek volt lehetősége nyaralót vagy hétvégi házat építeni. A téma szempontjából a hétvégi telkektől, kiskertektől vagy éppen az impozáns víkendházaktól az ERDÉRT-házakon át az összetákolt bódékig tulajdonképpen valamennyi ingatlan vizsgálandó, hiszen legalább részben kikapcsolódás céljából vásárolták őket. Pénztárcától, igényektől, lehetőségektől és az elvárt funkciótól függött, hogy ki melyiket részesítette előnyben. A tanulmány elsősorban azokkal az épületekkel foglalkozik, amelyek rendszerint üdülőövezetekben épültek, nyaralás, tevékeny pihenés, illetve kikapcsolódás céljából, tartós üdülésre voltak alkalmasak, és tulajdonosaik eleve nyaralónak szánták, vagy hétvégi házként használták őket. A kevésbé frekventált helyen lévő és csak részben rekreációs célú ingatlanok, illetve az elsősorban termelő funkciójú kiskertek, hétvégi telkek vizsgálatától ezúttal eltekintek, sőt a zártkertekétől is.1 A HÉTVÉGI HÁZAK SZÁMA HAZÁNKBAN A nyaralók, hétvégi házak elterjedtségének megállapításához kézenfekvő megnézni, hogyan alakult a számuk a központi statisztikai nyilvántartások alapján. Nehéz azonban megmondani, hogy az 1960-1980-as években hány nyaraló épült, először ugyanis 1980-ban jelentek meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) népszámlálási adatai között - ekkor is a lakásadatokhoz csapódva, a lakásellátottság átlagmutatóit javítva, helyenként komoly torzításokat okozva. A nyaralóépületek nem önálló kategóriaként, hanem a bontási és építési adatokba bújtatva szerepeltek. Az első tizenöt éves lakásfejlesztési program időszakában - 1960-1975 között — 1 047 924 lakás épült, a tényleges lakásszaporulat 833 000 lakás volt. A két 1 A szűkítést a terjedelmi korlátok mellett az indokolja, hogy az ideiglenes építmények, gazdasági épületek nehezen ragadhatok meg, az idő, illetve az időjárás martalékai lettek, egy részük pedig soha nem is volt nyilvántartásba véve. A telek és a rajta álló épület besorolása eleve problematikus, hiszen a nyilvántartások szerinti megnevezés nem mindig fedte a valóságot. 115
