Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Vörös Boldizsár: Frontélmények a hátországból. Szomory Dezső "harctéri levelei"

VÖRÖS BOLDIZSÁR: FRONTÉLMÉNYEK A HÁTORSZÁGBÓL - SZOMORY DEZSŐ „HARCTÉRI LEVELEI" 1914-1915-ben azonban még voltak, akik egy angol haditudósító levele­inek tekintették a különféle eljárásokkal hitelesített fikciót. így a Századok 1914-1915-ös évfolyamaiban, a rendszeresen megjelenő Történeti irodalom című rész Folyóiratszemle című alrészében, a Nyugat írásainak ismerteté­sénél a szerző rendszeresen foglalkozott Harry Russel-Dorsan harctéri le­veleivel. Azok első szakaszát így foglalta össze, mutatta be a Századok ol­vasóinak: „A londoni »Evening Standard« számára írott naplószerű levelek, melyek a német-franczia—angol háborúról szólnak, kezdve az angol csapatok Francziaországba való utazásáról.”25 A „levelek” egyik további részéről pedig ezt állította: „Jellemző leírása a franczia viszonyoknak.”26 Az Uj Nemzedék 1915. február 7-i számának lapjain közzétett, Háború és háborús költészet című munkájában Oláh Gábor ekként méltatta Russel-Dorsant: „rendkívül érdekes a haditudósítók helyzete. Ezek irók és katonák egy személyben. Nem mind, de van köztük igazán iró is. Aki olvassa az angol Harry Russel-Dor­san harctéri leveleit, az tudja, mire gondolok itt. Russel-Dorsan leírta a lu­­nevillei csatateret, este felé, összegömbölyödött halott katonáival, széttört ágyuütegeivel, összeroncsolt lovaival, szörnyűséges halálszagával, füstjével, határtüzével, dögre szálló s lakmározó varjúival és siket némaságával; leir­­ta az irásművészet olyan raffinált lázával, forgatagával, hogy a leghidegebb fantáziájú lélek is belesodródik lihegő mondatainak véres-fekete örvényébe, s utoljára már nem szavakat olvasunk, hanem csatateret járunk és borzalma­kat élünk át vele. Verescsagin háborús képeinek a hatása szakad itt ránk, de megháromszorozva a szavak boszorkányos szuggesztiója által. Ez a háború egyetlen költészete; mikor az egyén szétfoszol, s a tömeg, a rettentő Levia­than, vonaglik a földön át óriási testével.”27 Ám csaknem ugyanekkor, a Magyar Kultúra 1915. február 5-i számá­ban megjelent folyóiratszemléjében Nagy Péter már azt írta, hogy Szomory Dezső „az alkalmasint misztifikált Harry Russel-Dorsan-féle harctéri leve­leknek is valószínű szerzőjük”.28 A Pesti Napló 1916. február 15-i számában 25 Történeti irodalom. Századok, 1914. 48. évfolyam, 9-10. szám, 755. 26 Történeti irodalom. Századok, 1915. 49. évfolyam, 1-2. szám, 100. 27 Oláh Gábor: Háború és háborús költészet. II. Uj Nemzedék, 1915. február 7. 12. Kassák Lajos pedig a következőket állította a fikcióról emlékiratában: „Szomory levelei fantasztikusan különös írások. Az első pillanatokban nem is tudtuk, hogy ő a szerzője ezeknek a leveleknek. Olyan robbanó a hangjuk, olyan szuggesztív élményszerűséggel vannak megírva, mintha a szerzőjük csakugyan ott kint járna a roppant csatatereken és maga előtt látta volna az emberbelekkel megkoszorúzott fákat s az egész halálos fölfordulást, a kínoknak és meggyalázásoknak Dantei poklát ezen a földön, 1914-ben.” Kassák Lajos: Egy ember élete. 11/3. Háború. Budapest, 1932. 87. 28 Nagy Péter: Szépirodalmi folyóiratok szemléje. (1914.) I. Magyar Kultúra, 1915. 3. szám, 135-136.1918- as írásában Havasi Gyula így emlékezett a kitaláció történetére: „Mikor ennek a munkának az első feje­zete a Nyugatban megjelent, különös örömmel üdvözöltem magamban az isteni csínyt, amely - bizton hittem s már az első folytatásból következtethettem, - az írói fantázia legnagyszerűbb csodáit fogja ra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom