Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Hushegyi János: Hadifogolytáborok a Csallóközben

HUSHEGYI JANOS: HADIFOGOLYTÁBOROK A CSALLÓKÖZBEN

területére. Első alkalommal öt, egy másik esetben ötven vagon fűrészárut kellett a tábor területére vinni, ami három hétig tartott.

A legtöbb olasz hadifoglyot Ausztria területén helyezték el. A Magyarországra került, fogságba esett olasz katonákat a korábban létesített táboroknak a többi hadifogoly nációtól jól elkülönített részén helyezték el. Ezek közé tartozott a somorjai tábor is. Az olasz tisztek érkezése előtt a számukra kijelölt táborrészt úgy kellett kialakítani, hogy az a nemzetközileg elvárt feltételeknek megfeleljen. Erre a célra a jól elhatárolt, szögesdróttal körülkerített infekciós részleg volt a legalkalmasabb. Deszkafalak beépítésével a törzstisztek részére egyszemélyes, a többi tiszt részére négyszemélyes szobákat alakítottak ki.

A háború nem várt elhúzódása következtében fellépő munkaerőhiány miatt általánossá vált a hadifoglyok alkalmazása az iparban és a mezőgazdaságban. A somorjai fogolytáborba érkező hadifoglyok magas létszáma ellenére a táborban tartózkodók száma a munkába adás következtében folyamatosan csökkent.

Az állandó táborlakók többségét a rokkantak, a betegek és a katonakórházakból visszaküldött lábadozók alkották. A betegeken kívül a táborban tartózkodtak a különböző vétségekért büntetésüket töltők, a munkahelyükről visszaküldött, munkára alkalmatlan foglyok is.

A halottakat az 1912. évi XVIII. törvénycikk alapján a somorjai polgári temetőben lefoglalt szabad területen temették el. A prágai székhelyű Hadisírok Központi Felügyelete 1922-ben a somorjai hadifogolytemetőről a következőket állapította meg: öt csehszlovák, egy osztrák, 1678 olasz, két litván, három lett, 61 lengyel, 26 román, 637 orosz, 20 jugoszláv, tíz ismeretlen nemzetiségű, összesen 2443 hadifoglyot temettek el itt. A zsidó vallásúakat a katolikus temető mellett, az 1910-ben létesített zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra (hat lengyelt, két románt, nyolc oroszt és három ismeretlen nemzetiségűt).

Az orosz hadifoglyok temetőjében a halottak emlékére a megmaradt katonák 1915-ben sötét gránitból készített obeliszket emeltek, amely a mai napig látható, és a sírkert megmaradt részén nem történt rátemetés sem.

1918-ban, hazatérésük előtt a megmaradt olasz katonák emlékművet emeltek a temetőben elhunyt bajtársaik emlékére. Hosszú évekig szerveztek itt koszorúzásokat halottak napja alkalmából, valamint az olasz győzelem napján. A második világháború után elmaradtak a koszorúzások, majd az 1970-es években a polgári halottak fokozatos rátemetésével elkezdődött az olasz temető felszámolása. A rendszerváltás után az olasz kormány a várossal együtt új emlékhelyet hozott létre az olasz temető maradék részén. A Szlovákiában egyedülálló emlékhelyet 1998. november 1-jén avatták fel.