Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Hajdu Tibor: Mi maradt a háborús lelkesedésből, mire a falevelek lehullottak?

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK Azt mindenesetre le lehet szögezni, hogy a hazai szláv nemzetek katonái közül a horvátok és szlovákok ellen nemcsak hogy nem volt kifogás, de fel­jebbvalóik elégedettek voltak velük. Különbséget kell azonban tenni egyrészt a nép, a katonák, másrészt a politikusok között. A nép, főként a katolikusok és papjaik számára ekkor még egyértelmű volt a hűség a koronához - a koro­nához, tehát Bécshez, és nem Budapesthez. Szokás Ferdinánd Juriga háborúpárti nyilatkozatára hivatkozni a buda­pesti képviselőházban, de ez főként a katolikus papságra jellemző. A többi szlovák képviselő a háború során passzív maradt, mint azt az újabb szlovák történetírásban Roman Holec pozsonyi professzor hangsúlyozza.13 Azok, akik Hodzsa Milánhoz hasonlóan Ferenc Ferdinándban bíztak, elbizonyta­lanodtak. A csehszlovakizmus eszméje még csak bizonyos értelmiségi kö­rökben és inkább kulturális téren jelentkezett. Azt Holec is kiemeli, hogy a szlovák katonák viselkedésével a galíciai harcokban a hadvezetés, sőt maga Conrad is elégedett volt. A politikailag öntudatos ruszinok természetesen az oroszokkal szimpati­záltak. A románok, amíg Románia semleges volt, inkább közömbösek voltak, de semmi esetre sem lelkesedtek a Monarchia háborújáért. Mindez persze általánosítás; számtalan speciális egyéni eset volt, nem is szólva a vegyes nemzetiségű családokról. A románokra és ruszinokra is vonatkozik - leg­alábbis az első háborús évben -, hogy a kötelező katonai szolgálat a nép szá­mára megszokott és természetes volt, aki pedig már bevonult, az nemcsak katonai fegyelem alá került, de egyúttal az együttlét tömegpszichózisa alá is. Ebből kikerülni legfeljebb a csatamezőn lehetett, ha az egység felbomlott. Az orosz fogságba esettek között a románok és ruszinok aránya állítólag jóval nagyobb volt az átlagosnál. Szervezett, csoportos dezertálásra ekkor azon­ban még nem került sor. Érdekes lenne összehasonlítani Ciszlajtánia és Magyarország népének viszonyát a háborúhoz az első hónapokban. Az általános művek mellett fi­gyelmükbe ajánlhatok egy új könyvet, egy fiatal osztrák kutatóét, Martina Winkelhoferét, amelynek központi tárgya az úgymond „osztrák” hátország és lövészárok élete.14 13 R. Holec: 1918. Szlováki mezsdu lojalnosztyi к Gabszburgam, Vengerszkomu korolevsztvu i novoj reszpublike. In: M. Wolos-G. D. Skungyin (szerk.): Narodü Gabszburgszkoj monarhii v 1914-1920 gg.: ot nacionalnüh dvizssenyij к szozdanyiju nacionalnüh goszudarsztv. I. kötet. Moszkva, 2012.150. 14 Martina Winkelhofer: So erlebten wir den Ersten Weltkrieg. Familienschicksale 1914-1918. Wien, 2013.

Next

/
Oldalképek
Tartalom