Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Csiszár Mirella: "Sohse akar már ez a rongy háború befejeződni!" A pályakezdő Bajor Gizi
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK is. Bár Duci zsoldja egy részét rendszeresen elküldte menyasszonyának, azt nagyrészt saját szülei támogatására és saját lakásának lakbérére kellett átutalnia. A Nemzeti Színház megbecsült művésze azonban nem keresett rosszul. Bajor 1917 szeptember 30-án, a Pacsirtaszó premierje után, még A dada bemutatója előtt így lelkendezett vőlegényének: „Te Duczi, azt megírtam ugye, hogy 1000 koronát kaptam? Te, most 14-éig 10-szer játszom minden egyes alkalommal, 20 koronát kapok, mert a Dadában is énekelek.”8 (7. kép) Hogyan lehet valaki sikeres, vezető művész? Bajor Gizi kétségtelenül rendelkezett azokkal a talentumokkal, amelyek lehetővé tették az adekvát alakításokat. A színész érzelmekből építkezik, át kell élnie mindazt az emóciót, amelyet a színpadon megformál. Ehhez szüksége van „testközelben” lévő, valóságos társra. Bajor Gizi vőlegénye a messzi orosz fronton szolgált. Bár mindennapi levélírásra tett fogadalmat, érzelemtől fűtött levelei mégsem pótolhatták a személyes együttlétet. Bajor Gizi életébe belépett az a férfi, aki nemcsak az emocionális szükségleteit elégítette ki, hanem szellemi társa is lett. Hatvány Lajos 1916 körül ismerte meg Bajor Gizit, és komoly szerepe volt abban, hogy a fiatal színésznő fontos feladatokhoz jutott a Nemzeti Színházban. A nagy műveltségű, kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkező báró nemcsak a szerepértelmezésben segítette a nála tizenhárom évvel fiatalabb színésznőt, kedvező és értő kritikák is születtek a tollából. Móricz Zsigmond Pacsirtaszó című drámájának bemutatójáról például így tudósította a Pesti Napló olvasóit: „ily lelkendező izgalom még talán sose várt kezdő színésznőt, mint a kis Bajor Gizit. Lefegyverzően sokat tud. Egy-egy pajkos mozdulatát látva, és egy-egy kacaját hallva, az ember fölkiált: bár látnám bohózatban! Ha érzelmes hangja sír föl, shakespeare-i nagy árnyak lebegnek kedves színészi alakja köré. Néha ideges villáma fekete szemének strindbergi és ibseni sziluetteket kelt életre.”9 (8. kép) A magánlevelekben is sok biztató szó esett: „Gizi lelkem! Délután szabad vagyok. Mikor látom? Ne legyen ideges - nehéz mesterség a művészet. Sok-sok türelem, sok-sok kétségbeesés, önkínzás, rosszkedv, sírás, ez mind hozzátartozik. A fő, hogy úgy szavaljon, mint én tegnap hallottam. Komolyan mondom, nem bókból és nem több mint barátságból, mert több vagyok, mint csak barát - mégis egész komolyan mondom, mint kritikus mondom, amit az utcán csak úgy hevenyészve elszavalt, az ember szívét fogja, torkát szorongatja. Gyönyörű, esküszöm, gyönyörű. Őrült tehetséges, alig-ember maga.”10 8 Bajor Gizi levele Vajda Ödönnek. Budapest, 1917. szeptember 30. Közli: Vajda Miklós: „Mert szeretet nélkül én meghalok”. Bajor Gizi és Vajda Ödön szerelme és házassága levelekben. Budapest, 2012.126. 9 Hatvány Lajos: Pacsirtaszó. Pesti Hírlap, XL. évfolyam, 1917. szeptember 5. 10 Hatvány Lajos levele Bajor Gizinek. [Budapest, 1917.] Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban: OSZK) Kézirattár, Fond 76/32.
