Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Csiszár Mirella: "Sohse akar már ez a rongy háború befejeződni!" A pályakezdő Bajor Gizi
CSISZÁR MIRELLA: SOHSE AKAR EZ A RONGY HÁBORÚ BEFEJEZŐDNI! - A PÁLYAKEZDŐ BAJOR GIZI l6l A méltatásból is kitűnik, hogy Bajor kezdetben elsősorban a kortárs magyar drámák naivaszerepeiben tűnt fel a kritikusoknak, bár klasszikus magyar és külföldi színművek hosszú sorában is szerepeltették. Első jelentősebb alakítása Orgon leányának, Marianne-nak a szerepe volt a Tartuffe-ben 1915 februárjában. Fellépett magyar klasszikusokban - Az ember tragédiájában (Gábor főangyal) - és Gaál József A peleskei nótárius című énekes bohózatában (Fanny), valamint egy német klasszikusban is, a Nemzetiben 1879 óta műsoron lévő Michael Klapp-műben, a Rosenkranz és Güldenstem című vígjátékban. (Itt kell megjegyeznünk, hogy a háború kitörése után a színházak hazafias kötelességből nem tűztek műsorukra az ellenség országaiból származó műveket. Ezek alól csak olyan klasszikusok képezhettek kivételt, mint Shakespeare és Moliere.) (1. kép) A színház 1915. május 2-án újította fel Gárdonyi Géza Annuska című vígjátékát, amelynek címszerepében aratta Bajor Gizi első említésre méltó sikerét. „A szereplők között a felújítás révén sok új, fiatal művészt láttunk, ami a Nemzeti Színházban vajmi ritka esemény. így mindjárt a címszerepet Geyer Gizella [sic!], egy sokat ígérő, igen értékes talentumú fiatal leány játszotta, akinek ez volt az első nagyobb szabású feladata. Rokonszenves, beszédes arcú, otthonos, biztos játéka, megnyerő orgánuma igen szép művészi pályát biztosítanak neki”3 - értékelte Polgár Géza Bajor alakítását Az Újság színikritikájában, bár a művésznő nevére csak nagyjából emlékezett. (Persze az is lehet, hogy az újságot szedő nyomdász nézte félre a még ismeretlen nevet.) (2. kép) Sorban jöttek a kisebb-nagyobb szerepek: Gábor Andor Palika című színművében Riza, Molnár Ferenc felfokozott érdeklődéssel övezett, de remekműnek nehezen nevezhető, özvegyeket, árvákat, elhalt honvédeket felvonultató mirákulumában, A fehérfelhőben az Angyal szerepében lépett színpadra, míg Móricz Zsigmond Pacsírtaszójában a menyecske szerepét - ahogy vőlegényének címzett egyik levelében írta: „a fő, fő, főszerepet” - osztotta rá a direkció. (3. kép) A kezdeti, visszafogott hangú bírálatok két év alatt egyre lelkesebbé váltak, míg 1917 októberében Bródy Sándor Dadájának megformálását - egy másik fő-főszerep - már a kor olasz színésznő ikonjának, Eleonora Dúsénak az alakításához hasonlították. Ambrus Zoltán igazgató, aki nagy ambícióval egyengette Bajor pályáját, azt szerette volna, ha a fiatal színésznő William Shakespeare Rómeó és Júliájában ér el arra a művészi fokra, amely kétségbevonhatatlanul a Nemzeti Színház első számú művészei közé emeli. Bár a lapokban dicsérő kritikák jelentek meg az 1918. június 7-én bemutatott előadásról, Bajor nem váltotta be a direktor reményeit. Shakespeare bonyo-3 (p. g.) [Polgár Géza]: Az Annuska repríze. Az Újság, XIII. évfolyam, 1915. május 3.
