S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
15. Búcsú a zsemlyétől
tfßl Búcsú a zsemlyétől A háború mutatta meg, mennyire szeretik az emberek a péksüteményt, különösen a zsemlét és a kiflit. A vizes-, tejes-, vajas- és császárzsemle, a sóskifli és a vajaskifli hozzátartozott a reggeli és a délutáni kávéhoz, kísérte az étkezéseket otthon, kávéházakban, szállodákban, vendéglőkben egyaránt. Amikor megdrágult a búza, majd nyomában a liszt, a zsemle sorvadni kezdett. Tehette, mert súlyát nem határozta meg rendelet, nagysága a pékek becsületére volt bízva. Amikor pedig kukoricalisztből kezdték gyúrni, a pirospozsgás, hófehér bélű zsemléből szürke, ragadós, savanyú holmi lett. A zsemle és a kifli sütését időnként hatóságilag szüneteltették, hogy több liszt jusson a kenyérnek. 1914 őszén, egy ilyen időszakban látogatott Budapestre Károly trónörökös, aki a látnivalók mellett az élelmezési viszonyokról is tájékozódott. Az erről szóló anekdotát 1916. december 5-én közölte Az Újság:- Jól el van látva Budapest élelmiszerekkel? - kérdezte.- Igen, fenség. Eddig még nincs baj. Ámbár a liszttel, úgy látszik, nagyon kell majd takarékoskodnunk.- Igaz, kérem - szólt most hirtelen a trónörökös -, úgy tudom, hogy itt is el van tiltva a zsemlyék és a kiflik sütése.- Igen, fenség.- Hát hogy van az mégis, hogy mi ma reggel kifliket kaptunk a kávéhoz?- Valószínű, hogy az udvari konyhán készültek - vélekedett a trónörökös kalauza.- Oh, nem, nem, azok nem tudnak ilyen jó süteményeket készíteni. Ez valami más módon került az asztalunkra. Meg is jegyzem magamnak, és meg fogom büntetni, aki a rendelet ellen cselekedett. Az egyre zsugorodó zsemle olyan szomorúan kicsi lett, hogy a pestiek kigúnyolták, és viccet csináltak belőle. A kicsike, babnyi zsemléket hovatovább csak nagyítóü-Prófuntot majszoló gyermek. Képeslap végén keresztül lehet észrevenni, több is elfér belőlük a mellényzsebben - hangoztatták. „Hát hogy passzolnak az ilyen nagy időkhöz az ilyen kis zsemlyék?" - méltatlankodtak. Egy Lipót (ma Szent István) körúti polgár „A pék bácsinak" címezve cédulát szögezett ki lakásának ajtajára, a következő szöveggel: „Ne tessék felcsöngetni reggel. A kifliket és zsemlyéket egyszerűen bedobhatja a levélszekrénybe."1 Egy szabadságos katona felbőszült a parányi zsemlék láttán, és 10 koronába fogadott a pékmesterrel, hogy negyedóra alatt ötvenet megeszik belőle. A fogadást 1 Az Újság, 1914. szeptember 19. GULYÁSÁGYÚ És ROHAMSISAK | 95
