S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
11. A gazdasági élet sebesültjei: a kereskedők
Ugyanaz a portéka gyakran többször is átment egy kézen - növekvő haszonnal. Az áru pedig csöndesen porosodott, dohosodott egy eldugott raktárban, és csak az első és az utolsó vevő látta. Senki nem törődött vele, a nyereség volt a fontos, amelyet az áruhiány hizlalt. Az eladók közötti szabad versenyt felváltotta a fogyasztók versenye: békében minden vevőt két eladó követett, a háborús években egy eladó után száz vevő loholt. Nem véletlen, hogy a nagyobb kávéházakban detektívek játszottak alsóst órákon át. Kártyalapjaik mögött valójában a seftelőket figyelték. A sok huzavona után kétéves késedelemmel meghozott lánckereskedelmi rendelettel Árvizsgáló Bizottságokat alakítottak, amelyeknek joguk volt szemlét tartani a raktárakban, átvizsgálni a kereskedelmi könyveket, számlákat. Érdemi munkájukat azonban csak egy év múlva, a háború végén kezdték meg. 1918 augusztusában nyitották meg az árdrágítók központi nyilvántartó hivatalát. Az árdrágítás elleni hadakozás - a közszükségleti cikkek forgalomba hozatalának hatósági (iparigazolványt pótló) engedélyhez kötése, árak kiírása, kötelező számlaadás, áruk elkobzása, büntetés stb. - hiábavaló törekvésnek bizonyult. Az uzsorások kihasználták a jogbizonytalanságot, vállalták a büntetés kockázatát, sőt árkalkulációjuknál figyelembe vették a várható pénzbüntetést. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, Lánczy Leónak a vezetésével 1915 végén országos ipari és kereskedelmi egyesületek részvételével indított drágaság elleni mozgalom sem hozott eredményt. A hivatalokban ezrével hevertek az elintézetlen árdrágítási ügyek. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés az árdrágítók ellen alkotott jogszabályokat porhintésnek, „kirakattörvényeknek" nevezte, amelyek az egyre kétségbeesettebb közhangulat lecsillapítására szolgáltak. Az 1916. évi IX. törvényt egyenesen „hitvány és szégyellni való fércműnek" minősítette. Az áremelkedést nem fékezték meg. Viszont számtalan ártatlan és tisztességes kiskereskedőt, piaci árust és más kisembert ítéltek el, míg a „nagy halak" hatalmuknál és összeköttetéseiknél fogva megúszták, vagy drága külföldi üdülőhelyeken várták ki büntetésük elévülését. Nem dicsekedhettek rendszabályaik sikerével az osztrákok és a németek sem, az árdrágítás fékezhetetlenül burjánzott. Szép Ernő Az üzér meg a katona című írásában érzékeltette a drágaság ellen vívott harc kilátástalanságát. A pénzzel =======tORD°aS vS ÍÍ^HRHSKEDÖ TÍZ fill' aa> 1915- niajus hó 3. Szükségpénz, MKVM ftuöuSI*a'®araS tűiét 2í,llév Auguszta-gai fillér i Beváltás után eltépni > fillér JL A V’ ч/ NE FELEDKEZZÉK MEG BEKEBEN HOGY HÁBORÚ WkLATT HU^SZÁLLÍTÓJA* z^VOLT AM ^ Jótékonysági bárcák Levélzáró bélyeg és aranyakkal telipakolt csomagok alatt roskadozó üzér a túlvilágon találkozik egy katonával. A katona borjújában mindössze a háborúban gyűjtött félelem, fáradtság, éhség, didergés, szomjúság, sóhaj és könny volt. Megkérdezi az üzért:- Kikkel harcoltál?- Vásárlókkal, ügynökökkel, termelőkkel, kupecekkel. Lisztet, szalonnát, bőrt, gyapjút, cukrot, zabot, tejet, mindent vettem és megdrágítottam és drágán eladtam és megint vettem és még jobban megdrágítottam.- Hát miért?- Miért? - nyögte kidülledt szemmel az üzér, és megrázta táskáit. - Ezért ni. A pénzért. A pénzért... 82 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
