S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
11. A gazdasági élet sebesültjei: a kereskedők
augusztus 7-én kifakadt a képviselőház ülésén: „A t. kormánynak valamit tennie kell, mert az mégis abszurdum, hogy a mi hatóságaink ... nem tudnak megszabadulni a magyar pénzbüntetési rendszernek azoktól a régi, korlátolt kereteitől, amelyek nevetségesen alacsony színvonalon mozogtak bűncselekményeknek gazdag elkövetőivel szemben... Hozattak pesti nagy üzletek tulajdonosai ellen árdrágítási dolgokért 50-100 koronás pénzbüntetések. Ez teljesen illuzórikussá teszi a törvényben lefektetett megtorló intézkedéseket."1 A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912. évi LXIIL, valamint a hadiszolgáltatásokról szóló 1912-es LXVIII. törvénycikket kiegészítő 1914. évi L. törvény a legmagasabb hatósági árak megszabásánál életszükségleti és más elsőrendű közszükségleti cikkeket említ, de nem határozza meg ezek körét. A büntetés legfeljebb két hónap elzárás és maximum 600 korona pénzösszeg lehetett. A 4207/1915. M.E. számú rendelet a lakosság ellátásáról és az árdrágító visszaélésekről kimondta, hogy életszükségleti cikkekkel „méltányos áron" kell ellátni a lakosságot. Vajon melyek ezek a cikkek? „Az ember elsőrendű életszükségleteinek kielégítésére közvetlenül rendelt ingó dolgok, valamint az ezek előállításához közvetlenül vagy közvetve szükséges ingó dolgok." A büntetési tételek az L. törvényben meghatározott szinten maradtak. Az árdrágító visszaélésekről szóló 1916. évi IX. törvény közszükségleti cikket említ, fogalmát azonban nem határozza meg. Megszegője két évig terjedhető fogházzal és maximum 2000 korona pénzbüntetéssel járó vétséget követett el. A közszükségleti cikkek forgalomba hozatala során előforduló visszaélések megakadályozása tárgyában hozott 3678/1917. M.E. számú, 1917 októberében életbe léptetett, úgynevezett lánckereskedelmi rendelet tételesen csak a hatósági engedélyhez kötött elsőrendű közszükségleti cikkeket tüntette fel. Ezek közé tartoztak az élelmiszerek is, de részletes megnevezés és felsorolás nélkül. Az árusok csak az ellenük indított eljárások során tudták meg, hogy a sok száz hatóság közül az ügyükben éppen eljáró felfogása szerint melyik élelmiszer forgalmazása engedélyköteles. „Közigazgatási hatóságaink legellentétesebb 1 Dr. Radványi László: A háborús kereskedelem megrendszahályozása. Budapest, 1918. COGNAC' TNaés-Rum— Raktár Árjcgyzck мзяуДти háwoor Árjegyzék Számolócédula VERES KÁROLY fűszer-, csemege-, bor- és ásványvíz kereskedése, iskolakönyvek 6» papir áruk raktára. SZILÁOY-SOMLYÓ. RDQMCZ • Reklám a drágaság szorításában. Képeslap magyarázatára lehetünk elkészülve" - vélekedett Radványi László. A törvénysértő kihágást követett el, legfeljebb hathónapos elzárással és 2000 koronáig terjedő pénzbírsággal büntethették. A közszükségleti cikkek egyértelmű meghatározásával a törvényalkotók nem foglakoztak. Békeidőben ilyen igény fel sem merült, hiszen új, háborús fogalomról volt szó. Az 1916. évi IX. törvény megjelenése után a jogi szakirodalomban különböző értelmezések láttak napvilágot. „Közszükségleti cikkek az életszükségleti cikkek és más cikkek is, melyekre mindenkinek szüksége van, s amelyeknek megdrágítása, igénybevételének megnehezí-78 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
