S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
10. A közélelmezés diktatúrája
az, a mit meg kell, s mi az, a mit nem kell megtenniük, és hol kezdődik a tilos" - állapította meg A Hitel 1917. szeptember 1-jén. „Kiadhatnak még félmillió rendeletet, amelyek csak arra jók, hogy ebben a téli hidegben alágyújtsak" - vélekedett egy somogyi főszolgabíró.2 A közszükségleti cikkekre - lisztre, cukorra, disznózsírra, szalonnára stb. - vonatkozó ármaximáló, a készleteket újra és újra rekviráló rendeleteket késedelmesen hozták meg. Amikor elszabadult az áruk, drágán elkeltek, vagy elrejtették őket. A jó szándék ellenére a maximális ár minimálissá vált. Árvizsgáló Bizottságok és Árvizsgáló Központok jöttek létre. Az árdrágítók büntetésénél nem vették kellően figyelembe a rendelet megszegésével járó anyagi előnyt. A pénzbüntetés felső határa 600 korona volt, amelyet az árdrágító könnyedén kifizethetett a haszonból. A parlament ülésén 1916 szeptemberében Csermák Ernő képviselő Cato régi mondását idézte: „Aki polgárt lop meg, az börtönbe jut, aki az államot lopja meg, az bőségben élhet."3 Elnyűtt ruhájú, lyukas cipőjű, lesoványodott állami hivatalnokok ítélkeztek jogtalanul nagy vagyonokhoz jutott szerencselovagok felett. A központokat (Haditermény Rt., Fémközpont, Korpaközpont, Szilvaközpont stb.) a kormány elsősorban a hadsereg szükségleteinek biztosítására és az árfelhajtás megakadályozására hozta létre. Az volt a feladatuk, hogy bizonyos termékeket (nyersanyagokat, élelmiszereket stb.) országosan nyilvántartsanak, a katonai célokra szükséges részét lefoglalják, a többit pedig a lakosság ellátására fordítsák. Egyedül a húsellátás nem tartozott a központok hatáskörébe, azt a hadügyminisztérium fenntartotta magának. A beszerzett készletek felett a kormány rendelkezett, az üzletvitelhez szükséges tőkét azonban a magánszféra adta. A központok általában részvénytársasági formában működtek. A haszonból előírás szerint csak az alaptőke 5 százalékának megfelelő összeg maradhatott náluk. A felesleget háborús jótékonysági célra kötelesek voltak beszolgáltatni az államkincstárba. A központok a minisztériumok alá tartoztak, vezetőjüket a kormány nevezte ki. Alapításuknál a mások javára önzetlenül fáradozó jellegüket hangsúlyozták. Valójában az adott szakma kartellszerű egyesülései voltak. Az igazgatótanácsokban a legérdekeltebb cégek és 2 A Pénzvilág, 1917. december 29. 3 Köztelek, 1916. szeptember 30. bankok képviselői ültek vöstül, sógorostul, pereputtyostul. Az összeférhetetlenség sokak szemében eleve kizárta a pártatlan működést, mások szerint a közgazdaság összeomlott volna ezek nélkül a központok nélkül. A közigazgatás bekapcsolódott az anyagbeszerzés és az áruelosztás munkájába. A szigorúan szabályozott hadigazdálkodás következtében megszűnt a kereskedelem korábbi szabadsága. A központok kisajátították a kereskedelmi tevékenységet. A kényelmes üzletvitel kizárta a versenyt. Az állami elosztó központok egy része akkor alakult, amikor az áru már fogytán volt. A késedelmes intézkedéseknek nem csak a lakosság látta kárát, hanem a legnagyobb fogyasztó, az állam is. A leghatalmasabb és legszervezettebb központ, a Haditermény Rt. a 2072/1915. M.E. számú kormányrendelettel 1915. június 26-án alakult meg. Részvényeinek felét a kormány jegyezte, a többit városi és vármegyei törvényhatóságok, malmok, a gabonakereskedelemben érdekelt vállalkozók és nagybankok. A hadsereg liszt- és takar-Békésvármegye. község. Összeíró lap a 150,000/1917. sz. kftzélelm. min. rendelet alapján foganatosított rekvirálásról. A háztartás feje: Kerület Utca A háztartásban éíök száma: 15 kgros fejadaggal. Ház (Tanya) szám ,12 kgros fejadaggal... Megnevezés Buta tttama 1 Árpa Zab Tengeri; KölesHüvelyes к i 1 о g г «m m Talált készlet Már lefoglalt, rie még el nem sjáltiloti mennyiség ; 'X Hám «flksésiei Gazdasági szükséglet Zár alá veti és 8 nap álall bewálliiandú felesleg A csöves tengeri 100 kgként 70 kgr. morzsoltra átszámítva veendő fel. Terményösszeíró lap 72 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
