S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
9. A trén táplálja a frontot
Úthenger. Fotó alakult A kutyákat hirdetésekkel „toborozták", később a hadiszolgálatra alkalmasakat és a kutyakordékat is öszszeírták. A természetüknél fogva katonabarát kutyák kiválóan ellátták a feladatukat. Jó hírük hamarosan elterjedt a hátországban is. A lakosság nagy érdeklődéssel hallgatta Witzelhuber Károly dr. bécsi tanár 1915-ben Budapesten megtartott előadását a kutyák harctéri szolgálatáról. 1917 nyarán a budapesti Hadiparkban óriási érdeklődéssel kísért bemutatót tartottak a frontra induló kutyákkal. „Budapest ugató vendégei" remekeltek. A vonatszolgálatban a kutyákat kis kocsi, ródli vagy szánkó, esetleg sítalpakra szerelt szállítóeszköz elé fogva, vontatásra használták. A lófogatokkal járhatatlan utakon és a legnagyobb hóban is beváltak, az ellenség számára pedig kis célpontot jelentettek. Ilyen módszerrel a tűzvonalba is kiszállították a gulyáságyú főzőüstjeit. Általában kettes kutyafogatokat alkalmaztak. 1917 végén a szállítási teljesítmény növelése és a fogatvezetők csökkentése érdekében hármas fogatolásra tértek át. A vontatókutyák teljesítménye nagyban függött a terep- és időjárási viszonyoktól. Egyfogatú kordék esetén legfeljebb 145 kg súlyt tudtak elhúzni 50 km-re. Egy kutyapár naponta átlagosan 200 kg terhet volt képes elszállítani 15-20 km-re, hármas fogatolásnál 550, kedvező feltételek esetén akár 450 kg-ot is. A háborúban a kutyafogatok iránti igény egyre nőtt. Hiányzó lovak pótlására is igénybe vették őket. 1917 júliusáig a hadra kelt seregnél körülbelül négyezer, a hátország alakulatai részére pedig ezer vontatókutyát használtak. Hadikutya-lépcsőket is összeállítottak. Számuk 1917. szeptember közepéig 67 volt. Mindegyik öt szakaszból (egyenként öt kutyapárral), öt altisztből (őrvezető szakaszparancsnokokból), 25 kutyavezetőből, 50 kutyából és 25 kutyataligából állt, amelyeket könnyen fel- és leszerelhető szántalpakkal láttak el. A hadikutyák málhásállat módján, felszerszámozva élelmet, lőszert vittek olyan helyekre, amelyeket életveszély nélkül nem lehetett megközelíteni - például eljutottak válságos helyzetbe került katonákhoz, kint rekedt járőrökhöz. Messze eltávolodott sí-járőröknél és hegyi csapatoknál is hasznos utánszállítási feladatot teljesítettek. A fontos katonai objektumok között élelmiszerraktárakat is őriztettek hadikutyákkal. A patkányirtó kutyák - a macskákkal együtt - igen hasznos szolgálatot tettek az élelmiszer-raktárakban, felvételező állomásokon az elszaporodott, egészségügyi szempontból is komoly veszélyt jelentő rágcsálók pusztításával. Erre a célra különösen a terrierek váltak be. A Pesti Napló 1918 áprilisában - amikor már mindenki torkig volt a kilátástalan háborúval - a közkedvelt hadikutyákat használta fel elégedetlensége humoros kifejezésére: „A hadvezetőség közhírré tette, hogy a kutyákat rekvirálja, Kutyateremtette. - Ezt én nagyon helyeslem, ne tartsanak butának. A háború az valóban kell a kutyának." A gyors ütemű utánpótlás nagy mennyiségű tehergépkocsit igényelt. 1914-ben a balkáni hadszíntéren a Potiorek-offenzívákban az osztrák-magyar 5. hadsereg parancsnokaként harcoló Frank Liborius gyalogsági tábor60 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM Drótkötélpálya-állomás Ojtozon. Fotó
