S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
45. Pazarló bőségtől a nyomorúságig
1 erős lábbelit, legalább két inget két alsónadrágot két pár kapczát vagy harisnyát valamint egy napi élelmet magukkal hozzanak." A kincstári tulajdonba átvett cikkek árát a hadsereg megtérítette, az élelemért 1 koronát fizetett. A negyedik gazdasági évben (1917. augusztus 1.-1918. július 51.) a haderő élelemszükséglete 700 000 tonna liszt, 380 000 tonna hús, 80 000 tonna szárazfőzelék, 200 000 tonna burgonya és 1 400 000 tonna szemestakarmány volt A Monarchia a csökkentett mennyiségeket sem tudta biztosítani a haderő részére. Ausztria lisztet egyáltalán nem szállított, zabot pedig csak igen kis mennyiségben, így a szükséglettel szemben a haderő hiánya lisztből 191 580 tonna, szemestakarmányból 1 172 610 tonna volt. Ennek következtében a napi adag lisztből személyenként 164 g-ra, a lovaknál szemestakarmányból 3,6 kg-ra csökkent. Szárazfőzelékből minimális választék állt rendelkezésre, a fogyasztás lényegében kukoricadarára korlátozódott. A katonák 1918 elejétől már csak 100 g hüsporciót kaptak. A haderő tervszerű élelmezésével szemben az esetlegesség vált jellemzővé, a katonák máról holnapra éltek. A vezetés egyre inkább Éhség tábornok kezébe került, a hadsereg-főparancsnokság befolyása az éhező és a háborúval torkig lévő hátországban csökkent. A megszállt területekről beszerzett élelmiszerekkel enyhíteni lehetett a kritikus élelmezési helyzetet. A ro-A krasznojarszki hadifogolytábor étkezdéje. Fotó mán szállítmányokat csaknem teljes egészében az osztrák lakosok ellátására fordították. Ausztriától a haderő mindössze 130 000 mázsa gabonát és kukoricát kapott. Ukrajnából naponta harminc vagon gabona futott be a Monarchiába. Lengyelországból az előző időszakhoz képest több élelmiszer érkezett, így a haderő 2010 vagon gabonát, a Monarchia 56 600 szarvasmarhát, 77 400 sertést, 446 900 szárnyast és 69 millió tojást kapott. A hadsereg és a hátország együttesen 15 000 vagon lengyel burgonyán osztozott. Montenegró csupán a helyi lakosság és a megszálló csapatok élelmezését biztosította. Albánia gazdasági forrásait csak részben lehetett a haderő céljaira fordítani. A Szerbiában működő katonai főkormányzóság az előző gazdasági évhez viszonyítva többet szállított a haderő és a hátország részére: 4900 vagon gabonát, 960 vagon szilvát, 810 vagon lekvárt, 8000 hl szilvapálinkát, 50 800 szarvasmarhát, 24 600 sertést, 51 500 juhot és 14 600 kecskét. A caporettói áttörést követően 1917 őszén elfoglalt velencei síkság élelmiszerkészleteit a megszálló hadseregek használták fel. Arthur Arz gyalogsági tábornok, az osztrák-magyar haderő vezérkari főnöke 1917 végéhez közeledve „majdnem katasztrofálisnak” nevezte az élelmezési helyzetet. A haderőnél is „feltámadt az ősemberek cserekereskedel246 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
