S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)

23. Hősök söre

azután sör - mondták. Ekkor a gyá­rak még bíztak öt-hat havi nyers­anyag-tartalékukban, de májusban lisztpótlás céljára lefoglalták a készle­teket. A sörfőzők a termelés csökken­tésével járó veszteséget áthárították a közönségre: felemelték a sör árát. Ausztriában és Németországban is korlátozták a malátagyártást, de árat nem emelhettek. Pesten a legolcsóbb sörből egy pohár a korábbi 18 he­lyett 22 fillérbe került, egy korsó ára 26 fillérről 30-ra emelkedett. Nyáron a sör még tovább drágult. A háború elhúzódásával csök­kent a sör mennyisége, a tartalékok felhasználása után pedig folyamato- Sörözés. Fotó san romlott a minősége. Amikor az állam visszatartotta az árpát, kényszerűségből cirokból, muharból, melaszból, lóbabból vagy cukorrépából főzték a sört. A „Hősök Söre" nevet változtatott: „Front Sör" lett. A gyenge, 5 cukorfokos sörből minden sörgyár szállított a frontra. A vendéglátóhelyeken sem csengett olyan vidáman a pohár, mint a háború első hónapjaiban. Hiányzott a jól jövedelmező sör. 1916-ban a békeidőkhöz képest 40 százalékkal kevesebbet kaptak a gyáraktól. A következő évben rendelésüknek már csak 13 százalékát teljesítették a drága, de silány, habzó üres vízből. A vendéglősök pa­naszkodtak, hogy a sörből annyi sem jut egy hétre, mint amennyi egy napra kellene. Az 1917 júliusában tartott vendéglőskongresszuson a sörtermelés fokozására és a 13 százalékos árpakontingens 50 százalékra emelésére kérték a kormányt. Ausztriába és Csehországba se sört, se sörár­pát ne exportáljanak! - hangoztatták. Bár a sörgyárak az 1917-1918-as idényben a Közélelmezési Minisztérium ŐhU&elnu, ital cu ° ПЛ6УИПП1«П1 ITpUÁTfi^ÖR Sörözés Katona Napon. Fotó Számoló­cédula 130 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM

Next

/
Oldalképek
Tartalom