S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
22. Pezsgősortűz
Számolócédula Csapra verték a hordót. Fotó csodákat művelt a lövészárkokban gyakori meghűlések, a vérhas és a maláriás megbetegedések esetén. Különösen hatásos volt a pálinka paprikával keverve. Nagy volt az öröm a cs. és kir. 14. tüzérezrednél, amikor bevermelt törkölyszőlőt találtak. Rögtön „szeszfőzdét" rendeztek be: „Zsinkó elé egy nagy, vállas kötény volt kötve, amely valamikor fehér lehetett. Kezében egy hatalmas fakanállal forgolódott a törkölyszőlőt pároló üstök körül. A két üst lefedve és egymással egy cső által összekötve a fal mellett állt. Az első üst alatt tűz égett, míg a második aljából egy csap nyúlt ki, amelyből lassan csöpögött a kész törköly."4 A gyors meggazdagodás, a korlátlan nyerészkedés szelleme egyesítette a borkonjunktúra haszonélvezőit, az arisztokráciát, a kisgazdákat és a kereskedőket. A nagybirtokosok többsége szeszfőzde-tulajdonos is volt, így módjukban állt borpárlatot előállítani. A banktőke teljes erővel vetette rá magát a borüzletre: a magyar borkereskedelem a Pesti Kereskedelmi Bank és a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. kezébe került. A borkereskedőkre is szép napok virradtak. A fakitermelők, hordógyárosok, a pincegazdasági cikkek és vegyszerek előállítói, egyszóval minden borral kapcsolatos iparág kopogtatott eldorádó kapuján. 4 Dr. Schaller Sándor: Szemben les a halál. Kassa, 1932. „A szeszes italok kártékony és romboló hatását készséggel és boldogan elviseljük. Mindenesetre sokkal szívesebben, mint a 24-es gránátokat' - vélekedtek a 50-as magyar honvédek.5 A „becstelen" italnak titulált málnaszörpöt nem sokra tartották, de az úgynevezett hadtápzajlét (az Etappensäure hadibor német nevének magyarosítása) megbecsülték. A harctéren a jó bor az ellátással járt - ahogy a katonák mondták: dukál. A teljes porcióban fél litert kaptak. Bor nélkül nem lehetett szentmisét tartani. Alkalomadtán bortermelő vidékről berukkolt katonákat szalasztottak haza miseborért. Megesett, hogy egy-egy baka jobb időkre eldugott kulacs bora mentette meg a misét. „Miért nem tesz az Isten most csodát? Változtatná borrá a Tiszát!" - fohászkodtak Petőfi Sándor szavaival. A hadsereg részére a bort a Földművelésügyi Minisztérium vásárolta. Kezdetben csak vöröset, amit a vérhas kezelése, a sebesülésekkel járó vérveszteség pótlása indokolt. 1915 őszén megbízást kaptak fehérbor beszerzésére is. Akinek eladó bora volt, ajánlatát űrlapon benyújthatta Budafokon az állami közpincék főfelügyelőségéhez. Mintát nem kellett küldeni. A vizsgálatot a helyszínen az illetékes állami közegek végezték, ők intézték a szállítást is. 5 Dr. Paulovits Sándor: Harmincas honvédek élete a halálmezőkön. Budapest é. n. GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 125 r
