S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)

20. Csokoládé a háborúban

rak, cukorka- és csokoládégyárak sorra növelték alap­tőkéjüket. A cukorka- és csokoládégyárak konjunktúrája addig tartott, amíg biztosítani tudták az alapanyagot. A háború elhúzódásával fellépő nyersanyaghiány, a szigorú anyag­­ellátás bevezetése azonban fokozatosan gúzsba kötötte az édesipart is. A beszerzett kakaóbabból és cukorból az osztrák gyárak a magyarokénál nagyobb arányban része­sültek. Az 1916. október 1-jén létrehozott Cukorközpont a feldolgozóüzemek részére kiutalható cukor mennyiségét az 1913/1914. évben felhasznált volumen 30 százaléká­ban állapította meg. A kakaóvaj pótlására előtérbe került a szövetséges Törökországból behozott mogyoró és ba­rackmag feldolgozása. A világháború előtt világszerte több mint 15 000 Stollwerck-automata, úgynevezett „néma eladó” - Mercur, Excelsior, Victoria, Jugend stb. - működött köztereken, for­galmas utcákban, pályaudvarokon, üdülőhelyeken, nagy tengerjáró hajókon. A csomagolt táblás csokoládékhoz aprópénz bedobásával lehetett hozzájutni. Értékes szí­nesfém-tartalma miatt az aprópénz azonban fokozato­san a hadsereghez és ügyeskedők kezébe került, eltűnt a forgalomból. Az árusításnak ezt a formáját szüneteltetni kellett. Az élelmiszerek megfogyatkozása, a drágaság növeke­dése, a feketepiac előretörése megváltoztatta a polgárok fogyasztási szokásait. A Képes Újság képrejtvényeinek meg­fejtői bizonyára örültek 1916-ban, hogy pénzjutalom he­lyett a nyertesek között 3 kg csokoládét, 2 kg kakaót, 3 kg kávét, Va kg teát, 5 kg szalámit, 5 kg rizst és 1 üveg rumot sorsoltak ki. Nem tűnt egyedi esetnek annak a fiatalasszonynak a története, aki csalással biztosította beteg férje csokoládéját: „Nem telik két csésze csokoládéra. S az uram megszokta, neki kell. De nem inná meg, ha tudná, hogy nekem nem jut. Már egy hónap óta mindig egy órával korábban ke­lek fel, mint az uram. Megfőzöm a csokoládéját, s az én csészémet bekenem egy kicsit. S aztán azt mondom neki, hogy már régen megreggeliztem - olyan éhes voltam, hogy nem győztem rá várni."4 Kereskedelemmel korábban soha nem foglalkozó em­berek a busás haszon reményében élelmiszereket hal­moztak fel. A pesti kereskedőknek 1916 végén feltűnt, hogy egy sorsjegyügynök nagy mennyiségű csokoládét és gyertyát vásárol össze. Értesítették a Közélelmezési Hi­vatalt. A rendőrség az ügynök egyik Király utcai raktárá­ban 166 láda csokoládét talált (160 000 korona értékben) 588 láda gyertya, 385 kg borsó, 54 láda gyufa és 85 láda gyümölcsíz társaságában. Egy másik raktárban három és fél mázsa borsó volt 12 000 korona értékben. A lefoglalt áru összesen félmillió koronát ért. A cukor-nagykereske­dők gyakran visszatartották a cukrot, és elsősorban olyan vidékekre küldték, ahol nem volt maximálva az ára. Az ügynökök nyíltan megírták a kiskereskedőknek, hogy ju­talék ellenében hozzájuthatnak. Az 1917. december 15-én Szovjet-Oroszországgal kö­tött fegyverszüneti szerződés előtt zuhanni kezdett szá­mos termék ára, amelyekből Oroszországon keresztül na­gyobb importot várhattak. Nagy tételekben kerültek elő a zug- és lánckereskedelem kedvelt cikkei: tea, csokoládé és szardínia. Az árufelhalmozók jelentős veszteségeket szen­vedtek. A tea kilójáért a nagykereskedők 130-140 korona helyett egész készleteket ajánlottak a kiskereskedőknek már 70 koronáért. Nagyot zuhant az árdrágítás céljából felhalmozott csokoládé ára is: kiváló minőségűt lehetett kapni 50 koronáért, amelyet addig kilónként 100 koronán felül adtak. Hasonlóan nagy mennyiségben, féláron kelt el a szardínia. A háború vége felé megszűnt a csokoládégyárak nyersanyaggal történő központi ellátása. Nagy dolognak számított, hogy a Stühmer Csokoládégyárnak 1917-ben sikerült egy vagon kakaómasszát szereznie Svédország­ból. Takarékos felhasználásával 1918 karácsonyáig úgy­­ahogy ellátta fióküzleteit. Még a háború után is sokáig vágyálom volt az édesség: 1919 áprilisában a Gerbeaud előtt hosszú sor kígyózott. Akinek sikerült bejutnia, abban a reményben adta át 1 koronását az eladókisasszonynak, hogy süteményt vagy cukorkát kap érte. A négyórás sorban állás jutalma azon­ban csak egy üres bonbonosdoboz volt, ugyanis azokat árusították ki. 4 A csokoládés csésze. Érdekes Újság, 1916. május 2. GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom