S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
20. Csokoládé a háborúban
eladásra kínált 850 kg Gerbeaud, 150 kg Suchard, háromezer karton (egyenként 90 dkg) Velim és Kolinea csokoládét. Nagy volt a keletje a „legfinomabb csokoládépornak'', amely csokoládét, cukrot és tejport tartalmazott. Tasakja egy csésze csokoládé elkészítéséhez volt elegendő. Egy dobozba száz zacskó került 65 koronáért. A m. kir. honvédelmi minisztérium 1915 szeptemberében 500 000 doboz hadibonbont és hat kocsirakomány egyéb csokoládét rendelt a magyar csokoládégyáraktól. A rendelés szétosztását az Országos Iparegyesület Gerbeaud Emil vezetése alatt álló cukorka- és csokoládégyári szakosztályára bízta. A szállításban a győri Schmidl, a budapesti Rehberger Adolf és Tsa, a Galenus gyógyszergyár, a temesvári cukorka- és csokoládégyár, valamint a Lachman zágrábi cég vett részt. A Schmidl Lajos csokoládégyár „Ágyú" védjegyű csokoládéja olyan sikeres volt, hogy még a háború után is sokáig forgalmazták. A Schmidl-bonbon nem várt örömöt szerzett a Przemyál feladásakor orosz fogságba esett tiszteknek a messzi Orenburgban, mielőtt Szibériába indították őket. „Bevásárlási kőrútunkon az egyik fényes cukrászüzlet kirakatában magyar nemzeti színű selyemszalaggal átkötött, hosszúkás bonboniért fedeztünk fel. A födelén erdőrészlet, tót parasztruhás favágókkal. Négy rubel hatvan kopek volt az ára. Összeadtuk a pénzt, és megvettük. A győri Schmidl gyárból került ki: töltött csokoládébonbonok voltak benne. A messze vándorolt hazai gyártmányt áhítattal fogyasztottuk el, a nemzeti szalagból mindenki kapott a sapkájára egy darabkát, a maradékot pedig gondosan eltettem."3 Gerbeaud Emil Gizella (ma Vörösmarty) téri cukrászdájában a háború alatt is nagy volt a forgalom, falai közt élénk társadalmi élet zajlott. Gyakran megfordult itt Auguszta főhercegnő, számos hadi jótékonysági egyesület és intézmény fővédnöke. A Kis Szalont a királyi család számára alakították ki a Harmincad utcai oldalon, külön bejárattal, így a vendégeknek nem kellett minduntalan felállniuk, ha a fenséges család valamelyik tagja belépett. A Gerbeaud Rt. évente 5000 koronát fordított a sebesült és hadba vonult katonák megsegélyezésére, illetve jótékony intézmények támogatására. Cukrászata biztosította a hadirokkantak javára működtetett Auguszta Hajó (a Vi-3 Mészáros Vilmos: Emlékrím az. I. világháborúból Budapest 2003. Kakaóskanna csatajelenettel. Kerámia segrád nevű dunai sétahajó), az „úszó kávéház" kellemes zene mellett elfogyasztott uzsonnáját. Hétfőnként a hadikórházak sebesült katonáit vitték kirándulni. A patinás miskolci Trillhaus cukrászda is kitett magáért: „Schrapnell" néven csokoládés csemegét kínált (tíz darabot 2,8 koronáért), és bérmentve küldte szét az országban. Igen komoly megrendeléseket kapott a hadvezetéstől Temesváron az Első Dél-magyarországi Gőzcukorka- és Csokoládégyár, amely a háború idején megduplázta munkáslétszámát, és a hadsereg igényeinek kielégítésére berendezkedett lekvár készítésére is. Legfontosabb hadseregszállításait a cukorkák jelentették, a hadvezetés ugyanis üdítő bonbonokkal (cukorkákkal) látta el azokat a katonákat, akik vízben szegény vidéken harcoltak. A Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. érdekkörébe tartozó temesvári gyár 1916 decemberében alaptőkéjét 200 000 koronáról 500 000 koronára emelte fel. A konjunktúrát élvező, részvénytársasági formában működő cukorgyá-GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 115
