S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
16. Komiszkenyér
Szükségmegoldásként ügyes kezű katonák vesszőből font, sárral kitapasztott kis „kemencékben" készítettek hadi pékárukat. Sütöttek parázson, főzőárkokra, főzőlyukakra rakott, zsírral bekent vagy liszttel meghintett tetőcserepeken, lapos köveken, lapátokon, gyalogsági ásókon is. A hamuban sült tésztát előbb zsírral átitatott papírba burkolták, amelyre kiválóan alkalmas volt a kávékonzervek csomagolópapírja. A zavartalan kenyérellátás érdekében gyakran igénybe vették a lakosság kemencéit is. Allásháború idején a front mögött az is előfordult, hogy a katonák szántottak, vetettek, és a maguk aratta gabonából sütötték kenyerüket. Rozoga malmokat hoztak rendbe, amelyek kéményében olykor elrejtett lisztre bukkantak. 1914 novemberében a szerb harctéren, Obrenovác városka gőzmalmában a katonák hat vagon lisztet találtak. Nem tudtak mit kezdeni vele, mert az ellenség telefecskendezte petróleummal, akárcsak Kelet-Poroszországban a menekülő oroszok a hátrahagyott kenyerüket. Hindenburg német tábornagy megparancsolta, hogy a kenyeret meg kell etetni az oroszokkal, mert ők „petróleummal szeretik". A fogyatkozó kenyeret a gazdag állatállománnyal rendelkező vidékeken hússal pótolták, míg el nem rendelték abból is a takarékoskodást. „A legnagyobb baj volt a kenyér hiánya, holott a kenyér az alföldi magyarnak semmivel sem helyettesíthető táplálék, hiszen tudjuk, Telepített tábori sütöde. Fotó hogy egy darab szalonnával, jó darab kenyérrel napokig is elvan - míg ez utóbbi nélkül határozottan éhezik, és boldogtalannak érzi magát" - írták a 68-as jászkun gyalogezred háborús albumában. Egy 18-as honvéd 1915 májusában egy sátorlapban cipelt kenyerekkel oroszok közé keveredett, akik a kenyérillattól megittasulva, ujjongva szaladtak felé. A katona ijedtében ledobta batyuját, és eszeveszetten rohant vissza az övéihez. Az orosz katonák a kenyérnek estek, de néhányuk életében ez volt az utolsó falat. A maradék kenyérhalmazt a honvédek több napig tűz alatt tartották, és a drága kenyér ott maradt a senki földjén. Az ellenség közül sokan a hadifogságot választották a jobb ellátás reményében. Kenyeret majszoltak azok a hadifoglyok is, akik Budapesten meneteltek Szép Ernő Muszka című elbeszélésében: „Haladtak, ballagtak, másztak és nem beszéltek, egyik égő cigarettet emelgetett a szájához, a másik sodorta a cigaretlit lehajtott fejjel, a harmadik kenyeret majszolt a kenyereszsákból, a negyedik a kezében tartott egy nagy karéj sárga kenyeret, azt majszolta, az ötödik is majszolt, nagyon sokan majszolták köztük a kenyeret. A dörgésnek és a vérnek a földjén, a harctéren is láttam jönni, vonulni foglyokat, azok is mindig kenyereztek." Amikor a katonák a harci helyzet miatt nem jutottak kenyérhez, megnőtt a kétszersült (cvibak) jelentősége. 100 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
