S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2014)
ként kiosztott vízből sokszor naponta fejenként még fél liter sem jutott. A fronton kevés hordozható vízsterilizáló készülék és desztilláló kocsi volt. Ahol lehetett, kutakat ástak vagy vezetékrendszert építettek. Az Alpokban megesett, hogy a katonák gleccserekből tömörített kockákból („vízkonzervekből") kiolvadó, vagy hóval teletömött, alkalmas helyre felakasztott kincstári gatyából lecsorgó vizet fogták fel csajkáikba. A háború elhúzódásával a hátország élelmezési nehézségei a hadsereget is érzékenyen érintették. A fejadagokat csökkenteni kellett, először 1915 elején a hátországban szolgálatot teljesítőknél. 1915 áprilisában a kincstári élelmezésben részesülőket harcolókra és nem harcolókra osztották, amit a normáknál figyelembe vettek. Hadműveletek időszakában a nem harcolók jelentős részét a harcolókhoz sorolták, fokozottabb igénybevételük miatt a polgári munkások és a hadifoglyok zöme pedig a nem harcolók csoportjába került, ami az élelemfogyasztást lényegesen megnövelte. 1916. augusztus 1-jétől a két legfontosabb élelmiszer - a kenyér és a hús - napi adagjait bonyolult rendszerben Mezőgazdasági munka a front mögött. Fotó Orosz hadifogolymunkák CULYASACVÚ ÉS ROHAMSISAK I 27
