S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2014)

szidták a trént. A gulyáságyúk „éléskamrái" az eleségkocsik voltak, amelyek élelmen kívül a tiszti tábori konyhát és a kávékészítés eszközeit is magukkal vitték. Ügyes mesteremberek a gulyáságyüt pálinkafőzésre és fertőtlenítő berendezésre alakították át.

A hegyi felszereléssel rendelkező csapatok gulyáságyú helyett 25 fő ellátására szolgáló, szintén 1909-ben rendszeresített főzőládát kaptak. Szigetelőládából és nikkel katlanból állt. Az utóbbiban forrásig előfőzték az ételt, majd légmentesen lezárták, berakták a ládába, párnával letakarták és rázárták a fedelet. A főzőládákat párosával málhásállatokon szállították. A készre főzés tüzelés nélkül kb. három és fél óra múlva a ládában fejeződött be.

A hadsereg kenyerét tábori sütödék szolgáltatták. Egy hadosztálysütödéhez 10 négyfogatú sütőkemence tartozott és 16 óra alatt 20.000 fő napi adagját tudta elkészíteni. A sütőkemencéken kívül kúpos falazott pótkemencék, hegyvidéken kis méretű, hordozható kemencék álltak rendelkezésre. Szükség esetén a polgári pékségeket is igénybe vették.

A katonák gyötrő szomjúságát nehéz elképzelni! Hiába állapították meg napi ivóvízszükségletüket 3-4, a lovagulyAságyú ÉS ROHAMSISAK I 25

Telepített gulyáságyú. Fotó