S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2014)

Élet a gulyáságyú körül. Fotó (fent)

„Tábori hasügyminiszter”. Fotó

bukdácsolnánk", szárazságban pedig „olyan porban lélegzett a hadsereg, mintha liszteszsákba kötötték volna."

A hadiforgalomban tönkre ment, az ellenség, lavinák, sziklaomlások által rombolt, eltorlaszolt utak helyreállítása, újak építése a háború legfontosabb munkáinak rangjára emelkedett. Szervezési és vezetési problémák, a trén működési zavarai, valamint ellenséges tűzhatás miatt mozgóharcokban, amikor „a csapatok gyors iramban söpörték maguk előtt az ellenséget”, a frontharcosok a hátul bőségben lévő élelem ellenére éheztek. A csapatok a felvételezési állomásoktól egyre jobban eltávolodtak, a trén lemaradt, éppen a legjobb táplálást igénylő katonák maradtak ellátatlanul.

Az élelemellátás rendszertelen, szélsőségesen ingadozó volt, a haditerheléssel nem mindig állt összhangban. A hiányos ruházat és a kalóriaszegény ételek következtében a katonák „fogai többet vacogtak, mint ettek.” Az éhség erősebb volt még a halálfélelemnél is. A csapatok élelmiszer felhalmozásával igyekeztek segíteni magukon, ezért hosszú, nehézkesen mozgó „vadvonatok" keletkeztek, amelyek veszély esetén, „mint a birkák hajtották magukat az ellenség karajaiba".

20 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM