S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2014)

ütközetmenetben [amikor az ellenséggel találkozás várható] 118 kilométer hosszú lett volna...Maga a csapatoszlop a mindig szükséges ütközetvonatával egyedül 73 kilométer, a nagyvonat pedig 42 kilométer hosszú." - írta Szurmay Sándor egykori m. kir. honvédelmi miniszter „A magyar katona a Kárpátokban" című könyvében. Az ütközetvonat a gulyáságyűval együtt folyamatosan követte a csapatot. A harcokhoz közvetlenül nem szükséges eszközöket, felszerelést és élelmiszert - menetoszlopában az eleségkocsival - a málhavagy eleségvonat szállította. A seregtest-parancsnokságok és a mozgó intézetek utánpótlására a seregvonat szolgált.

A hadszínterek katonaföldrajzi adottságai, terep-, üt-, és időjárási viszonyai, a rendelkezésre álló járművek, igavonó- és málhásállatok állapota, a hadműveletek döntően befolyásolták az utánszállítás lehetőségeit. Tengelyig érő sárban, kátyúban, havas és jeges terepen, magashegységekben, sokszor úttalan utakon a trén nem tudta követni a csapatokat. A hadszínterek útjai vetekedtek egymással a legrosszabb cím elnyerésében. A hadviselt Tersánszky Józsi Jenő szerint a galíciai sár volt „a sarak királya". Télen „ez a sár olyanná fagyott, mintha egy roppant vasreszelő felszínén

I

Benzin-elektromos vonat. Fotó

gulyAságyú és rohamsisak I 17 I