Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Kocsmák és serházak

• Rachel és barátnője, mint a temetésekről jövő öreg asszonyságok, Szilveszter úrral a »Vörös béká«-hoz címzett budai kiskorcsmába vonultak, és lenn, a Vár alatt, a tündöklő ablaksor közelében régi bort ittak a megboldogult emlékezetére, HÁROM EZÜSTLAKAT VALŐ TÖRTÉHET 62 Kéhli III. Mókus u. 22. A kocsmát a 19. század elejétől bortermeléssel foglalkozó Kéhli család egyik tagja, Kéhli József nyitotta 1899-ben. Nyilván nem csak a közelség volt az oka, hogy Krúdy óbudai éveiben ide járt a legszívesebben. A hely ma vendéglő, az író hajdani törzsasztala fölött emléktábla hirdeti: „Itt szokott ülni barátaival Krúdy Gyula, a nagy magyar író". • ... a fekete ruhás asszonyok és férfiak egy negyedóra múlva a Mókus utcai kocsmában ülik körül a sarokasztalt, és a fénylő üvegű, pomádés hajzatú hivatalnok, amíg kis poharakba bort töltöget az aszszonynépnek, mulattatásul ma is elmondja az esetet, amikor azt az öreg Füxot exhumálták a régi temetőben. A kőből való szentek bizonyosan hallották ezt a történetet sok más pletykasággal együtt talán éppen ezért maradnak távol a kocsmától (amelynek ez időben olyan temetésszaga van, mint Reiszmann Leonóra koszorú- és virágkereskedésének), de mi csak kóstolgassuk az újbort, amely megvigasztal temetésért és tánciskolái csalódásért...