Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Kávéházak

Central V. Károlyi Mihály utca 7. Az 1887-es megnyitást két gazdaváltás kö­vette: 1900-ban, majd 1905-ben, amikor Mészáros Győző bankfótisztviselői állá­sát elhagyva átvette apósától a kávéház vezetését. (Végül szinte az egész szakmát ő irányítja: megszervezi az önálló tanonc­képzést, a pincérek munkaközvetítőjét, elnöke lesz a Budapesti Kávésok Szövet­ségének, majd 1927-től haláláig, 1942-ig az országos ipartestületnek is.) Üzlete írók, tudósok törzshelye, a magyar kultúra igazi fellegvára volt. Krúdy, bár tudjuk, hogy járt ide, csak ritkán említi. • Ambrus Zoltánnak... olyan irodalmi igényei vannak, mint Maupassant-nak, és olyan idegenszerű és választékos a világnézete, mintha nem a Centrál kávéházban olvasgatná éjszakánként a párizsi újságot, hanem egy luxusgőzös szalonjában utazna... AMBRUS ZOLTÁH • Megérkezett az ifjú Molnár Ferenc társaságával, amelyet úgy húzott maga után, mint egy sziporkázó szellemmozdony a vasúti kocsikat. (...) fénylő monoklija a város legkülönbözőbb éjjeli kávéházaiból ki­nézegette híveit, mintha valami távcsövön át vizsgálná őket. A Belvárosból elindult a két Feiks fiú... a József körúti hazám kávéházból Zoltán Jenő... a professzo­rok Centrál kávéházából dr. Molnár Géza, a zeneelmélet tanára... REZEDA KÁZMÉR SZÉP ÉLETE

Next

/
Oldalképek
Tartalom