Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Kávéházak

Balaton VIII. Rákóczi út 17. A Szentkirályi utca sarkán állt politikus-kávéház 1894-ben nyílt, tulajdonosa, Tihanyijózsef művelt ember és nagy műpártoló volt (Lajos fia kiváló festőművész lett). Krúdy személyes jóbarátságban állt a családdal, többször nyaralt náluk Kisörsön. • A kávéház első részében újságaikat olvasgató tanárok, írók, dologtalan ügyvédek, rendelőóráikra váró orvosok, bizonytalan foglalkozású ügynökök üldögéltek az asztaloknál... a Tihany kávéház vendége a kávés jóvoltából elnézegethette azokat a képeket, amelyek a falak fehér porcelán tégláira festve a balatoni tó tájképeit ábrázolták. Zöld vagy kék volt a tó, vitorlások lengedeztek tükrén, vagy hableányok (...). Károly (...) értesítette a terjedelmes kávést, Balatoni urat, aki egy fél rúd szalámival a kezében, másik kezében kulcskarikákat csörgetve jött elő (...) a kövér, szőke és meglehetősen tapasztalt életkorú hölgy, aki a kávéházi emelvényen eddig azzal volt elfoglalva, hogy a cukroscsészéket és a rumosüvegecskéket rendezze, hirtelen felpillantott, és Regényi láttára »Jézus Máriá«-t kiáltott... (...) A pestiek ebben az időben »elbliccelhettek« a hivatali idejükből, de a kávéházi tartózkodás óráit pontosabban betartották, mintáz orvosok rendelő óráikat. így: »doktor Pap« is a szokásos időben mindig feltalálható volta Tihany kávéházban. Ide címeztette a leveleit, itt fogadta ismerőseit, innen intézkedett különböző ügyeiben, itt vett mértéket a suszter a lábáról... itt tanácskozott üzletbarátaival, itt élt és halt, mert másképpen nem lehetett, KÉKSZALAG HŐSE