Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

4 • Reggel öt-hat óra Között érkezett Budapestre. Már világos volt s a júliusi nap aranyosan bukott fel az égboltozaton. Elkábította az a zaj, ami a pályaudvarban fogadta. Kis táskáját görcsösen kezébe kapva, összeszorított ajkakkal, de nagyon-nagyon dobogó szívvel szállott le. (...) Az emberek sokasága hullámzott körülötte mindenfelé, s ott feküdt előtte az óriás főváros ragyogó palotáival, hatalmas utcáival, és csillogott minden a kelő nap fényességétől. A széles kerepesi-úton vastag fekete emberszalagok kígyóztak előre, befelé a város felé, ahol az élet lüktet. Valami francia regénybőljutott eszébe egy frázis; az ifjú hősről, a deli lovagról, ki lábával toppant a középkori város kapujának küszöbén és szól: - »Ezt« meghódítoml IFJÚSÁG. TÖRTÉMET EGY RÉGI SZÉP ALKONYATRÓL