Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Szállodáról szállodára

mert hiszen tudták, hogy az éjféli percben megrendezett lámpaoltásnál, a sötétben bizonyosan csókot kapnak kisütött bajuszukra. És a szeretőnők talán odaadóbban ringatták a fejüket Zerkovitz dalaira, amelyek ebben az édesdedség, önfeledkezés, szerelem után kívánkozó városban egy egész korszakot jelentettek. (...) Ebben az atmoszférában, a lágyság, az odaadás, a vágyakozás szilveszteri levegőjében hangzott el az a kiáltás, amely a háborút említette. - Éljen a háború! - kiáltotta a pincebeli hang, és a poharak éppen úgy összecsendültek, mintha az új esztendőt vagy a menyasszonyt éltették volna. - Ki lehetett ez az ördög? - kérdezte magában Rezeda Kázmér, és újra végignézett a »Király« társaságán: a tündöklőre rizsporozott női vállakon, a fodrásznék hajcsodáin, a pezsgőspoharakat tartó, fénylő gyűrűs kezeken, az estélyi nyakszirteken, a mosolyra nyílt szájakon, a szerelmet sugárzó női szemeken: Pesten, a jól öltözött molett nők világán, REZEDA KÁZMÉR SZÉP ÉLETE 33