Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)
Egy kis 19. századi illemtan
Л Little 19TM Centudy Etiquette jegyzőkönyv készült, melyet tanúaláírással kellett hitelesíteni. Megesett az is, hogy egyik fél sem talált, mégis mindketten szomorú véget értek: a Hazai és Külföldi Tudósításokban megjelent hír szerint „Párizsban egy ügyvéd és kalmár pisztolypárbajt vívott. A csípős hideg ellenére levetettékfelső kabátjukat, kétszer lőttek egymásra foganat nélkül, és 14 nap múlva meghűlés miatt mindkettő meghalt." Eljegyzés, házasság Miután előzetesen elhangzott a boldogító igen, és a két család is rábólintott a frigyre, kitűzték az eljegyzés napját Reggel virágcsokrot kell küldeni a lányos házhoz, a gyűrűváltásra az ebéd előtt került sor. Az ara kis medált adott vőlegényének, amelyben arcképét helyezte el. A házasságkötésig a fiatalok nem maradhattak kettesben, általában az anya vagy egy idősebb nőrokon „vigyázott” a menyasszonyra. Az esküvő napját a lányos szülők határozták meg. Kelengyét is adtak a lánnyal, ebben a szükséges fehérneműkön és ágyneműkön túl szerepelhetett bútor, edény, porcelán, evőeszköz, de takarékpénztári könyvecske is, amit előrelátó apák már a lány születéskor megnyitottak erre a célra. Az esküvő előtt pár nappal a vőlegénynek valami szép ékszert kellett küldenie menyasszonyának, de ügyelve, annyira ne legyen nagy értékű, hogy kérkedésnek minősülhessen. A menyasszonynak is illett emléket adni a koszorúslányoknak és a vőfélyeknek. A meghívókat nyolc nappal az esküvő előtt postázták. Az esküvő napján a leendő férj ismét virágcsokrot küldött a menyaszszonynak. Egy kocsin ment az esküvőre a menyasszony és násznagya (rendszerint egy idősebb, tekintélyes férfirokon vagy az apa barátja), egy másikon ült a vőlegény, a többin a násznép tagjai. Az arát édesapja vagy a násznagy kísérte az oltárig. 1891 előtt nem különült el a polgári és az egyházi esküvő, attól kezdve viszont már két szertartásra került sor, rendszerint ugyanazon a napon, előbb az anyakönyvvezetőnél, utána a templomban. Ha gyermekáldás következett, keresztény családoknál már a keresztelés előtt 4-5 hónappal ki kellett választani a leendő keresztszülőket, akik rendszerint az ifjú pár rokonai vagy közeli barátai közül kerültek ki. Az újszülöttet egy hónapos koráig meg kellett keresztelni, de - az akkori gyermekhalandósági mutatók ismeretében érthetően - erre gyakran már a baba néhány napos korában sor került. Rendesen három nevet kapott, melyeket a keresztanya és az anya választott. Higiénia és öltözködés Az alapvető higiéniai előírások nem sokban különböztek a maiaktól, de azért voltak eltérések. A haj tisztán tartását igen fontosnak látták, ezt főként a mindennapi fésülés biztosította. A nőket óvták az „izzóvastól” (hajsütő-vastól) és a tupírozástól (persze mind használta, csinálta). Éjszakára tanácsos volt be-others. The bride was lead to the altar by her father or her witness. Before 1891 there was no separate civic and church wedding, but after this date there were two, distinct wedding ceremonies, first at the registry office, then at the church. If the couple later had children, Christian families would choose the godparents-to-be 4 or 5 months before the christening and these would usually be relatives or close friends of the young couple. Newborn babies had to be christened before they were one month old but - understandably, in view of the sadly large ratio of infant deaths at the time - the ceremony was often conducted while the baby was still only a few days old. The infant usually received three names, which were chosen by the mother and godmother. Hygiene and toilet The general rules of hygiene were not much different from those of today, but there were some differences. The cleanliness of the hair was viewed as being ofgreat importance and this was mainly achieved through daily brushing. Women were warned against the “hot iron” (curling tongs) and “Updos” (although of course they all used them and did it). It was advisable to plait hair for the night and to cover it while cooking to protect the hair from steam. Women washed their hair with soapy water to which they added egg yolk, because it made the hair shinier and - supposedly - less greasy. Rinsing of the mouth and teeth was recommended after each meal (brandy or eau-decologne could be added to the water), but various tooth powders became available and gained in popularity by the middle of the 19th century. It was thought right to bathe at least once a week The squeezing and cleansing of pimples, the rubbing of calluses with soap and the washing of the feet and armpit were daily obligations. Men wore a moustache and a beard and took great care to keep these well groomed: they combed, brushed and curled their beards; moustaches were brushed and twirled, and the required stiffness attained by applying various creams and moustache ointments contain ing wax. Bibliography: A díszes társalkodó vagyis világba termett ember. Igen hasznos és szühéges kézikönyv minden neműnek és rangúak számára (“The interesting conversationalist or a person made for life. A most useful and requisite handbook for those of all sexes and ranks”). Pest, 1843. Ahetvenes évek társasélete és divatja (“The social life and fashion of the seventies”). In: A Pesti Hírlap 1927 évi kincsesháza (The treasure-trove of the Pesti Hírlap, 1927), 382-386.
