Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)

Magyar divatáru-kereskedők Pesten (1840 - 1900)

Magyar divatáru-kereskedők Pesten (1840-1900)

KovAcs Ferenc-Török Róbert

„Ha Pest Magyarország »kalapja«, akkor a Váczi-utcza a » bokréta« rajta.

... reggeltől estig és ünnepnapokon éjfél utánig hemzseg a járó-kelők sokaságától. Itt pontosul össze minden, mit a műveltség finom ízlés, dísz és pipere kigondolhat."

(BAttaszéki LAJOS: Fővárosi genre-képek)

A török hódoltság alól felszabadult Pest a szárazföldi és vízi utak kereszteződésében alig száz év alatt jelentős vásárvárossá fejlődött, a 19. század elején már Európa minden tájáról ide vonzotta a kereskedőket. A mai Vigadó térnél állt a haj óhíd, az egyetlen kapocs nemcsak Pest és Buda, de két országrész között is, amíg 1849-ben pár száz méterrel északabbra el nem készül a Lánchíd, amely már egész évben, bármilyen időjárási körülmények között lehetővé tette a biztonságos átkelést a folyamon. A célszerűség mellett a Duna és a budai hegyek felé feltáruló páratlan panoráma is part menti építkezésre sarkallta a módosabb polgárságot. A hídfők és a kikötőhelyek, illetve a városkapuk és a vásártér közelébe kezdetben szerény fogadók, majd később - már a gyönyörű kilátást is kihasználva - díszes szállodák települtek.

Az üzleti élet fő ütőere a Váci utca lett, amely párhuzamosan fut a Dunával. Északi végénél állt 1789-ig a Váci kapu, amelyen keresztül a Bécs és Pozsony felől érkező - tehát általában a legjobb minőségű, legértékesebb - áruk futottak be a városba. A szomszédos Duna-szakasz szintén az észak-nyugat felől érkezőknek kínált hajókikötő-helyet, az árasok a hajókról a kis utcácskákon át egyenesen be tudták hordani portékájukat a közeli boltokba - így és ezért alakult ki éppen itt a legrangosabb kereskedők, a legszebb boltok negyede, a mai Belváros.

A Váci utca már a 19. század elején reprezentatív üzlethelyiségekkel, díszes kirakatokkal pompázott. Szép időben itt korzóztak a hölgyek, de az urak is itt vitatták meg a társadalmi és a politikai élet eseményeit. Természeten a városba érkező külföldi utazók is nyomban rátaláltak, és feljegyzéseikben meg is emlékeztek az utca mindig nyüzsgő életéről és boltj airól. Főúri vendégek is

HUNGARIAN FASHION MERCHANTS IN PEST (1840-1900)

Ferenc KovAcs-Róbert Török

„IfiPest is the „hat" of Hungary, then Váczi Street is the „posy of flowers" pinned onto it. ...from morning till evening and on high days until after midnight, it teems with the multitude of passers-by. Here congregates everything that culture, fine taste, pomp and finery may hope to devise."

(Lajos BAttaszéki: Genre-images of the Capital)

After having been liberated from Turkish occupation Pest, at a vital junction of waterways and roads, developed into a significant market city within less than one hundred years, and by the beginning of the 19* century attracted merchants from every corner of Europe. The raft bridge, the only link between not just Pest and Buda, but also the two halves of the country, stood at today’s Vigadó Square until in 1849, just a few hundred metres to the north, the Lánchíd (Chain Bridge) was finally completed, which from then on provided safe passage across the river throughout the whole year and under all weather conditions. In addition to its practicaliües, the unequalled panorama towards the Danube and the Buda hills also prompted the more affluent citizens to build properties along the banks of the river. In the beginnings, modest inns appeared near the bridgeheads and moorings, and close to the city gates and market square, then later - bearing in mind to take advantage of the beautiful view - stately hotels appeared.

The main artery of business life became V áci Street, which runs parallel to the Danube. The Vác Gate stood at its northern end until 1789, through which trade from Vienna and Pressburg - generally the finest quality, most valuable goods - arrived at the city. The neighbouring stretch of the Danube also pro-