Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)

A 19. századi divatlapok és divatképek

A 19. SZÁZADI DIVATLAPOK ÉS DIVATKÉPEK

Első képviselőjük az 1854 decemberében indult Nefelejcs, tűzetek formájában megjelenő évkönyv Friebeisz István szerkesztésében. A kiadvány kiállítása „fényes” és igen költséges. Divatképeit és a kézimunkák divatrajzait Párizsból, majd Berlinből és Londonból rendelik. A női ruhák szabásrajzait az eredeti párizsi után másoltatják, és hazai művészekkel egészíttetik ki. Külön „csemegéket” is adnak a nőknek: divat, pipere, hasznos tudnivalók, gazdasszonykodás címmel; bécsi, berlini, párizsi, stuttgarti, mainzi müintézetekkel és művészekkel tartanak kapcsolatot. Divattudósítóik vannak külföldön, híreket kapnak Kolozsvárról is. A lap körül jó nevű írók csoportosulnak, de állandóan buzdítják az ifjú írónemzedéket is.

1855 végén a Nefelejcs beleolvad a Délibábba, melyet szintén Friebeisz szerkeszt és szinte ugyanolyan, mint amilyen a Nefelejcs volt. Olvasóit szintén pazar megjelenésével, szép papíranyagával és a minden számhoz mellékelt párizsi, londoni vagy berlini divatképekkel, kottákkal, kézimunka-rajzokkal nyeri meg. Előfizetői főleg a fő- és köznemességből, valamint a vagyonosabb polgárságból kerülnek ki. Ennek a külföldi divatot utánzó közönségnek van pénze megfizetni a drága lapot. Bár Friebeisz kiváló üzletember, nagystílű vállalkozása végül megbukik, a lap 1858 decemberében megszűnik.

Az abszolutizmus enyhülésével Bulyovszky Gyula engedélyt kap a Nejelejts c. „szépirodalmi, társaséleti, művészeti és divatlapra”, amelyet Kozma Vazul ad ki hetenként 1859 áprilisától. A szerkesztő célja: „tárgydúsan és kellemesen, nem sokáig nyugodva egy ponton csevegni a közönséggel11. Hazafias feladatnak tarja a még mindig sok családba járó Iris és Bazar című német divatlapok kiszorítását. Ezt többé-kevésbé el is éri, egyben ez a mentsége könnyű fajsúlyának (valószínűleg éppen amiatt tud egészen 1875-ig fennmaradni). Nagy gondot fordít a női kellék- és kézimunkaábrákra, továbbá a szabásrajzokra. 1860-tól havonként mellékeli a „magyar szépek” munka- és mintalapját számos képpel, tervrajzzal, szövegmagyarázattal, külön kézimunkákkal és útmutatással azok elkészítéséhez. Gazdag ismeretanyagot nyújt az öltözködéssel és kézimunkával foglalkozó cikkeiben is, melyben a rovatvezető („Szilárdka”) elmondja, hogyan tud egy nő divatosan, ízlésesen és mégis magyarosan öltözni.

Az 1860-as évek végén külön is kaphatók a műlapok, a kiadó még bekeretezésüket is vállalja - ez már hanyatlást sejtet. Az 1870-es években az ízlés fejlődésével csakugyan lefelé halad a lap szerencsecsillaga. 1874 végén a Nefelejts összeolvad a Divat című lap szépirodalmi részével, és Divat-Nefelejcs név alatt születik újjá.

Rózsaági Antal szerkesztésében 1862 januárjától hetente kétszer jelent meg a Gombostű, „szépirodalmi, társaséleti és divatközíöny”. Szép, magyaros divatkép-mellékletei Alter divatterméből kerültek ki. Mivel semmivel sem tudott versenytársai fölé emelkedni, év végére megszűnt, beleolvadt a Nefelejtshe.

ladies” banished from its pages everything that might olfend proper upbringing and chastity. Its fashion column included every novelty that might possibly interest the reader and it popularised Hungarian fashion with its beautiful, coloured plates (usually by Fuchsthaller and printed by Károly Werfer jr.), which were included in every single issue. The periodical closed down in

July of 1863.

Women’s Periodicals with notable Fashion Columns

During the 1850s we could already find certain ladies’ periodicals in which polite literature - although still a major part of the paper - is only an incidental goal, the main emphasis being on fashion. These periodicals represent a transition between the literary fashion periodical and the modern fashion magazine we all know today.

Their first example was the Nefelejcs (Forget-me-not), an annual published in pamphlet form starting in December 1854 and edited by István Friebeisz. The finish was “glossy”, high-quality and very expensive. The fashion plates and the various needlework fashion illustrations were ordered directly from Paris, Berlin and London. The sewing patterns for ladies’ dresses were copied from the Parisian originals and then supplemented by Hungarian artists. They also provided women with special titbits: fashion, toiletries and useful information under the title “Housewifery"; they had contacts with several art institutions and artists in Vienna, Berlin, Paris, Stuttgart and Mainz. Well-known writers are involved in the publication of the periodical, but the young generation of new writers is also often encouraged.

At the end of 1855 the Nefelejcs merges into the Délibáb (Mirage), which is also edited by Friebeisz and is practically the same as the Nefelejcs was. Its readers are again won over by the illustrious appearance, the beautiful paper quality and the fashion plates, sheet music and needlework patterns directly from Paris, London or Berlin, that are included with every issue. Its subscribers are mainly from the higher aristocracy and the gentry, as well as the more affluent of the middle classes. This readership, which enjoys copying foreign fashions, has the money with which to pay for the expensive periodical. Although Friebeisz is an excellent businessman, his extravagant venture finally flops and the periodical ceases publication in December 1858.

When the period of absolutism comes to an end, Gyula Bulyovszky receives permission to start up a “polite literature, social life, art and fashion periodical” entitled the Nefelejts (Forget-me-not), which Vazul Kozma publishes weekly starting in April of 1859. The goal of the editor is to “chat agreeably with the readers on various subjects without stopping to dwell on any single topic". He felt it was a patriotic duty to displace the German fashion periodicals Iris