Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)
A 19. századi divatlapok és divatképek
1 Л 19. SZÁZADI DIVATLAPOK ÉS DIVATKÉPEK Az első hazai divatlap a még német nyelvű Der Spiegel volt. 1828-tól 1852-ig élt. E lap vezette be Magyarországon a divatkép-mellékletet. Az első magyar nyelvű divatlap a Regélő-Honmüvész 1833 áprilisától 1841 júniusáig jelent meg. Szerkesztője Mátray (Rothkrepf) Gábor ügyvéd Vörösmarty szellemi és gróf Széchenyi Lajos anyagi támogatásával kapott lapengedélyt, azzal a feltétellel, hogy a politikát teljesen kirekeszti a lapból. A kettős cím második tagja a főlappal egyenlő terjedelmű társlapra utal. Hetente kétszer jelent meg előfizetőinek körülbelül egyharmada nő volt. Mátray a nők érdeklődését a dívatképekkel is igyekezett felkelteni. Ezek miatt még a Der Spiegel szerkesztőjével is kész volt harcolni, aki a helytartótanácshoz fordult, hogy tiltsák meg a Regélőben külföldi divatképek kiadását, ilyet egyedül ő közölhessen, Mátray elégedjék meg a magyar divatképekkel. Mátray azonban nem hátrált meg és továbbra is átvette a külföldi lapokból a divatképeket. Ezek a divatképek, amelyekkel a nőket hódítgatták magukhoz a folyóiratok, nemcsak sokba kerültek a kiadóknak, hanem a beszerzésük is körülményes volt. A magyar divatlapoknak például egy királyi rendelet alapján tilos volt a bécsi divatlapok képeit másolni. Csupán a külföldi - párizsi, londoni - divatképeket vehették át. A Regélő indulása után két évvel Munkácsy János Rajzolatok a társasélet és divatvilágból címmel újabb divatlapot indított. Ez a lap is hetenként kétszer jelent meg és szintén divatképekkel is igyekezett megnyerni a női olvasókat. Munkácsy a képmellékletekhez magyarázatot is adott, és ügyelt a „külföldi föstékkel” színezett képek változatosságára is. 1839-ben az újság politikai hetilappá alakult, majd címe 1840-ben Sürgönyre változott. A harmincas évek kezdeményezéseit folytatták a következő évtized divatlapjai is, de a megváltozott helyzetben módosult a lapok jellege. Ez a változás már a Regélő-Honmüvész folytatásaként megjelent Regélő Pesti Divatlapon is megfigyelhető. A korábbi segédszerkesztő, Garayjános szerkesztésében adták ki 1842-től, elődjénél szebb kivitelben és korszerűbb formában. Új sorozatok és rovatok j elentkeztek, mint például a Szép- és erkölcstan. A Tárca rovat foglalta magában a Társas élet, az Irodalom, a Színészet, a Műterem és a Divat című egységeket. A cikkek a polgári műveltség terjesztését kívánták szolgálni. Nem hiányzott - különösen Erdélyi János, Henszlmann Imre, Pulszky Ferenc és Vajda Péter írásaiból - a hazai korszerűtlenségek bírálata sem. Úgy vélekedtek, hogy a politikai reformokat társadalmi és kulturális megújulásnak kell megelőznie. 1844 közepétől Vahot Imre lesz a szerkesztő, segédszerkesztője pedig Petőfi. A lap címe ettől kezdve Pesti Divatlap. Vahot jó szerkesztői érzékkel készíti a lapot, a divatképekre is nagy gondot fordít. A nők magyaros öltözködése érdekében agitál. Divatképei már nem csupán a külföldi divatképek másolatai, These fashion plates, with which periodicals won over women readers, were not only expensive to publish, but were quite difficult to acquire. For instance, a royal decree forbade the use ofpictures from Viennese fashion publications by Hungarian fashion periodicals. They could only reprint fashion plates from outside the empire, meaning mainly Paris and London. Two years after the launch ofthe Regélő, János Munkácsy started up a second fashion periodical with the name Rajzolatok a társasélet és divatvilágból (Drawings from social life and the world of fashion). This periodical was also published twice weekly and also endeavoured to win over women readers through the inclusion of fashion plates. Munkácsy also provided written explanations with the picture supplements and did his utmost to make sure the "foreigncoloured” prints were as diverse as possible. The periodical transformed into a political weekly in 1839, changing its name to Sürgöny (Dispatch) in 1840. The initiatives of the thirties were continued by the fashion periodicals of the following decade, but the nature of publications changed in view of the altered situation. These changes may also be observed in the Regélő Pesti Divatlap (The Storytelling Pest Fashionjoumal), which was published as a continuation of the Regélő-Honmüvész. It was published and complied from 1842 byjános Garay, the previous assistant editor, in better quality and a more modern format than its predecessor. New serials and columns appeared, such as “Beauty and Morality”. The “Notebook” section integrated sub-columns such as "Social Life”, "Literature”, “Theatre", “Studio” and “Fashion”. The articles were designed to serve the propagation of middle-class education and culture. It also included much criticism of the anachronistic state of affairs at home, especially in the writings ofjános Erdélyi, Imre Henszlmann, Ferenc Pulszky and Péter Vajda. They felt that political reform must be preceded by social and cultural renewal. From 1844, Imre Vahot becomes the editor, with Petőfi as his assistant editor. From this time the publication is known as the Pesti Divatlap (Pest Fashion Journal). Vahot compiles the periodical with great editorial talent, also placing great emphasis on fashion plates. He often stresses the view that women should wear Hungarian costume. His fashion plates are no longer simply reprints of foreign fashion plates, but also include Hungarian-made plates showing Hungarian fashion. The Pesti Divatlap is forever raising the issues of Hungarian language, Hungarian social life and Hungarian customs. The first issue includes János Garay's poem, A magyar hölgy (The Hungarian Lady), the first line ofwhich is later often quoted: “You were born a Hungarian lady, Bless your goodfortune..." After Vahot had practically commandeered Petőfi for the paper (they came to an agreement according to which the writer would only publish his new
