Csapó Katalin - Éliás Tibor: Dobos és a 19. század cukrászata Magyarországon (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

ÉLIÁS TIBOR: Dobos C. József, a halhatatlan cukrász - A történet kezdete

háznál tanulja, már iskolaköteles kora előtt ismeri a betűket. Ha talál egy nyomtatott írást, lemásolja. Az iskolát azonban nem szereti, sokszor unja, rosszul tanul - kivéve a földrajzot. Igen jó viszont a nyelvérzéke. Később több idegen nyelven beszél, németül és franciául ír, olvas, tizenkét könyvét német nyelven, gót betűkkel írja. Alig hét-nyolc éves korában már apja mellett kuktáskodik. A gyerekjátékok helyett órák hosszat kevergeti az ételeket, s hallgatja apja anekdotáit, történeteit a szakmáról. Tetszik neki, hogyan bontakoznak ki a sok érdekes alapanyagból újabb és újabb ízek. Apja meséi, a szeme előtt zajló csodás gasztronómiai átalakulások meglódítják a gyerek fantáziáját. Már korán elkezd kísérletezni, alkotni. Minden vágya az, hogy egyszer saját üzlete legyen, s ott valósítsa meg a hallottakat, sőt saját receptjeit, kreációit. Már tizenhat évesen a sorra nyíló kávéházak, vendéglők életét, étlapjait, szakmai felépítését tanulmányozza, hogy minél mélyebben megismerje, minél magasabb szinten művelje a vendéglátás tudományát. Az inasévek után több neves konyhát vezet. így például az 1870-es években Batthyány Kázmérnál, majd báró Atzél Béla földbirtokos Mária-Valéria utca 4. szám alatti palotájának konyháján érleli be tapasztalatait, teszi próbára receptjeit. to introduce bottled pâté seasoning mixtures; he made his own fruit syrups and his name is even associated with the preparation of a type of sneezing powder. Let us examine the path that lead to here. He was born in Pest on January 18, 1847. His father and every member of his family for generations had been cooks. They were very proud of the fact that his great grandfather on his father's side had been a cook in the castle of his highness Lord Rákóczi at Szerencs. After the fall of the revolution of 1848-49, the family found shelter here for a period before moving back to Pest. Dobos already stood out among his contemporaries as a child with his intelligence and eye for style and beauty. He gains his rudimentary knowledge at home and is more than familiar with the alphabet by the time he first goes to school. If he comes across printed writing, he copies it. However, he doesn't enjoy school, often finding it boring, and is not a good student, with the exception of geography. He does have a good feel for languages though. He later speaks several foreign languages and reads and writes in both French and German, writing his twelve books in German usinggothic lettering. At the age of seven or eight, he already helps his father in the kitchen. Instead of playing children's games, he spends hours stirring foods with a wooden spoon and listening to his father's anecdotes about the profession. He likes the way in which newer and newer flavours develop out of the various, interesting ingredients. His father's stories and the wonderful gastronomical metamorphoses that occur right before his eyes excite the child's imagination. He begins to experiment and create new foods at an early age. His dream is to eventually have his own shop and be able to make all he has heard come true there, to bring to life his own recipes and creations. 61