Csapó Katalin - Éliás Tibor: Dobos és a 19. század cukrászata Magyarországon (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
CSAPÓ KATALIN: Cukrászat a 19. században - Vidéki cukrászdák
ni. József főherceg Ő es. És kir. Fenségének igen ízlett a torta, ezért óhajtja a Fenséges Asszonyt ezen küldeménnyel kellemesen meglepni..." A cukrászda 1922-ig üzemelt, ekkor hunyt el Megay Róbert. Özvegye először visszaadta az iparengedélyt, majd 1926-ban új iparengedélyért folyamodott, de működése csupán a harmincas évek elejéig tartott. A miskolci cukrászok között találjuk Trillhaas Gyulát, akinek pályafutása a századfordulón indult, és közel két évtizedig tartott. Működéséről nem sokat tud a szakirodalom. Dóró Ernő visszaemlékezései szerint üzletének berendezését egy szentpétervári gyógyszertár mintájára készíttette el. 1919-ben halt meg, kivégezték. 1932-ig üzletét Ilona nevű nővére folytatta, akit özv. Polatschek Béláné néven ismertek. Ekkor a Debrecenből Miskolcra költözött Dóro Ernő vette meg a cukrászdát. A berendezést átalakította, külön uzsonnatermet nyitott, boxokat alakított ki. Kortársai nagyra értékelték szakmai képességeit. „A karácsonyfadíszek, a szaloncukor, a csokoládé és a desszertféleségek készítését magas fothe greatest consumers were the guests at the boot makers' balls. Silvestri died in 1869, but the business continued to operate, managed first by his widow and then by the younger brother of Silvestri's first wife, Rudolf Giovannini, who was also from Switzerland. Oszkár Prevosti became the next manager of the shop, who again was Swiss. Albert R ábel bought the business from him in early 1895. And so, for almost three quarters of a century between 1828 and 1895, Swiss confectioners from Graubünden and their descendants lived and worked in Miskolc. Their refined tastes and international experience did much to raise the level of the Hungarian confectionery trade. The fate of the confectionary changed again in 1939, when Albert Rábel sold the shop to Gyula Roráriusz, a master confectioner from Cegléd. The name is still familiar to many inhabitants of the city today because the nationalised shop was generally referred to by this name right up until its closure in 1971, despite Karácsonyi készülődés a miskolci Rácz cukrászdában, 1940-es évek Christmas preparations at the Rácz confectionary in Miskolc, 1940s 45
