Csapó Katalin - Éliás Tibor: Dobos és a 19. század cukrászata Magyarországon (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

CSAPÓ KATALIN: Cukrászat a 19. században - Vidéki cukrászdák

rosztopcsint" ittak, vagy hideg és meleg puncsot fogyasztottak. Kedvelték a fagylaltot is. Silvestri |akab a miskolci bálokat és házi táncmulatságokat, hangversenyeket is ellátta termékeivel. Korabeli feljegyzések szerint a legnagyobb fogyasztók a bálozó csizmadiák voltak. Silvestri 1869-ben elhunyt, de az üzlet tovább működött, özvegye, majd a szintén svájci Giovannini Rudolf, Silvestri első feleségének öccse vezette. Az őt követő üzletvezető a szintén svájci Prevosti Oszkár lett. Tőle Rábel Albert vette meg az üzletet 1895 elején. Miskolcon tehát 1828-tól 1895-ig, csaknem háromnegyed évszázadig svájci, graubündeni cukrászok és leszármazottaik működtek. Kifinomult ízlésükkel, nemzetközi tapasztalatukkal hozzájárultak a magyar cukrászipar színvonalának emeléséhez. A cukrászda sorsa 1939-ben változott ismét, amikor Rábel Albert Roráriusz Gyula ceglédi cukrászmesternek adta át üzletét. Neve a mai városlakók fülében is ismerősen cseng, hiszen az államosított üzletet bezárásáig, 1971 szeptemberéig ezen a néven emlegették, hiába volt a cégéren „Béke Cukrászda" kiírva. A Széchenyi és a Szemere utca találkozása a miskolci őslakók szóhasználatában a „Megay-sarok". Névadója, az 1869-ben Fogarason született Megay Róbert a 19. század végén került Miskolcra. Első üzletét a Széchenyi utcai Rosenfeld-ház földszintjén nyitotta. Egy 1893-94-ben keltezett árlap szerint 14 féle tortát, különféle süteményeket, fagylaltokat, tiroli kandírozott gyümölcsöt, karamellírozott gesztenyét, gesztenyepürét és gyümölcsöt kínált, de nem hiányoztak a különféle bonbonok sem. Az árlapon többféle pezsgő, likőr, 4 Gróf Fjodor Vasziljevics Rosztopcsin orosz tábornokról elnevezett illatos pálinkaféle known at a national level. Customers would take high tea here and then have some of their favourite delicacies packed to take home. He always used original ingredients, and so his products always had a natural flavour. Even the baking trays were always spread with butter, oil or margarine were nowhere to be found in the kitchen, the hazelnuts and almonds stood ready for use in huge sacks. We know all this from the writings of László Hegedús, who worked as an assistant in the shop from 1928. The founder of the business had five children, three daughters and two sons. As the daughters grew, they began helping in the shop, which employed two waiters, two assistants and three or four apprentices, for all of whom the business supplied room and full board, washing etc. The apprenticeship took four years and three months, of which the first three months was the probation period. Interestingly, the apprentices were never from Szolnok, but usually came from Kunszentmárton. This is how the old confectioner helped support and educate his town of origin. The first confectioner in Miskolc arrived from Vienna in 1828 on the occasion of the investiture of the lord lieutenant of Borsod county. ]

ános josf's introduction proved most successful, because the following month he settled in Miskolc and opened his coffee house and confectionery shop on Piac utca (Market Street). However, he passed away a few years later and a confectioner from Eperjes, Rudolf luan, bought "...all the equipment pertaining to the trade of the late Mr. I

ános lost from his widow...". The new owner did not go into business alone. He took as his partner Jakab Silvestri "the unmarried son of his father and a fellow master confectioner", who began work in August of 1933. lakab Silveszri was also born in the Swiss canton of Graubünden 42