Fazekas Éva: A fekete leves, a kávéfőzés története, időszaki kiállítás, 2010. április 23 - 2010. október 25, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Fazekas & Kimmel Gyűjtemény közös időszaki kiállítása (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

Fazekas Éva - Kimmel József: KANNA, LOMBIK, PERKOLÁTOR

jenek az „ipari mennyiségekre", anélkül azonban, hogy ez a nedű minőségének rovására menne... Eduard Loysei de la Lantais a francia Vannes kisvárosban született 1816-ban, mérnök-feltaláló családban. 1830-tól 1840-ig a Marseilles-i egyetem fizika és mechanika professzora volt, számos könyv szerzője, maga is feltaláló. Találmányait francia és angol gépgyáraknak értékesítette. 1844-ben Angliába költözött, de továbbra is sok időt töltött hazájában. 1854-ben „hidrosztatikus kávéfőző" néven foglalta össze találmányait. Az 1855-ös párizsi világkiállításra egy olyan nagykonyhai készüléket fejlesztett ki, amellyel óránként 2000 adag kávét lehetett főzni. Loysel elkészítette az úgynevezett „ebédlői perkolátort" és a konyhai modellt is. A kisebb készülékek egy hosszú csövet tartalmaztak, amelybe vizet kellett önteni. A nagyobb készülékekhez hosszabb cső tartozott, hogy a víznyomást ki lehessen használni a hidraulikus elv érvényesítésére. A megfelelő gőznyomás elérésére fűtőkészülék szolgált, ám, mint Loysel hangsúlyozta, ennek célja csupán az volt, hogy a víz megemelkedjék, mivel a vizet csak és kizárólag a hidrosztatikus nyomás szivattyúzta át a kávéőrleményen. Loysel elvén működő készülékeket az angol Shaw & Fisher cég is készített Sheffieldben ezüstből, rézből és angol ónból. Ezeken a készülékeken a fedő leemelhető és megfordítva szűrőként használható a víz betöltésére. A későbbi készülékek saját tölcsérrel is rendelkeztek. Cafetták, 19. sz. vége, FGK gyűjtemény "Cafettas ", late 19"' century, F&K collection 47