Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Hárs György - TRIÁL Vállalat

tudtunk segíteni, de próbaképpen rendeltünk 5000 db-ot. Nagyon nehéz volt a terítés, a boltosok alig voltak hajlandóak átvenni, mert nem értették, hogy mi az és miért kerül 65 Ft-ba, és gyenge, szakadós karton volt a doboza is. A következő 1 millió darabos üzletnek a megkötésében már részt vettem. Talán a 79es BNV-n volt, mindenáron meg akartuk előzni a Skálát és a Centrumot. A Politechnika, később Politoys nevű szövetkezet kezdte a gyártást, de ahogy kezdett csúszni a szállítással, megpróbált kimenekülni a szerződésből. Végül sikerült kivinni a gyártást valahová, és ennek örömére egy étteremben volt egy ebéd, amin egy koktéltól úgy berúgtam, hogy semmire nem emlékszem, csak arra, hogy sikeresen lezártuk a milliós üzletet. A magánszektor sosem volt támogatott 1989 előtt. Néha megtűrt, néha tiltott. A minisztériumból leiratokat csatoltak a dollárkerethez, hogy kit nem szabad kiszolgálni. Persze a maszekok is ki voltak zárva, de ajánlott volt a szűk keresztmetszetű termékek visszafogása is. Viszonylag kevés hatással lehettem erre, annyit tehettem, hogy egy-egy kereskedő esetében felterjeszthettem a vezérigazgatónak engedmények megadását. Talán két-három ilyenre emlékszem, ahol közel és távol nem volt más rendes játéküzlet pl. Gyulán és Hódmezővásárhelyen. A Tóth-Deák-féle Märklin bolt pedig azért volt nehezen kihagyható, mert annyira kuriózum volt a maga nemében. Amikor a főosztályvezetőnk is elment nyugdíjba, akkor engem neveztek ki főosztályvezetői státuszra az 1980-as évek közepe táján. 1988-ban vagy 1989-ben, amikor eljöttem a cégtől, abban az évben irányított demokratizálódás jött létre az állami vállalatoknál. Elkezdték a belső vállalkozásokat feszegetni egy kicsit, hogy a gmk pont azoknak volt jó, akik ki akartak volna síbolni valahonnan valamit. Ezért valami mást akartak. Volt egy idősebb úr, Síklaki István, aki a közgazdasági egyetemen tanított, és neki voltak belső vállalkozásokról tanulmányai, javaslatai és ötletei, és elkezdték ezeket valamilyen módon bevezetgetni a vállalatoknál. Látták, hogy a régi módon nagyon nehéz irányítani, mert annyi a merevedés, annyi a rossz döntési pont. Elkezdték volna az 1969-ben létrejött trösztöket önálló kereskedelmi egységekké alakítani, egy holding alatt praktikusan. Lett is a TRIAL-bol egy holding, négy vagy öt különböző vállalkozás, ami része lett volna a vállalatnak, csak egy kicsit belsőleg önállóbb erőforrás-felosztással, ami viszont meglehetősen igazságtalan és véletlenszerű volt, és abban már nem vettem részt. Elolvastam a tanulmányt, volt vagy száz oldal, és azt láttam, hogy a játékrészleg, aminek a vezetése rám jutott volna, nem a fontosságának megfelelő erőforrásokhoz jutott volna ebben a felosztásban, és akkor léptem ki a cégtől. Akkor a vezérigazgató azt mondta, hogy a 20 éves munkaviszony után elég tizenöt nap az átadásra. 27 üzlet került át a FŐBUHÁ-tól anno, és amikor a TRIÁL megszűnt, 1989-90-ben, talán már csak 11 üzlet volt. A TRIAL ösii árubemutatója, plakát 1969 TRIÁL exhibition paster, 1969 98