Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Deák László - Märklin látékbolt

szállítottam az ugróbékát. A '60-as évek vége felé kezembe került egy békafej. Szurokba kellett nyomni, és ugrott. Gondoltam, hogy az enyém nem így fog ugrani. Csináltam egy talpat műanyagból, rugót tettem bele és egy tapadókorongot, amit gumilabdából csináltattam, mert nem lehetett nyersanyagot kapni. Összevagdaltuk a PVC labdákat, és abból fröcscsöntötték. Ez jó ötletnek bizonyult, mert a vásározók és búcsúsok nagyon szerették. Utána a trafikosok is vásároltak belőle. Igazából ez volt az első olyan játék az 1970-es évek elején, ami mozgott. Eladási ára 15 forint volt. Csináltam egy csizmás kandúrt is, a macska fejét kellett lenyomni, és akkor nyávogott, mindkét irányban, mert volt benne egy kétoldalú síp. Ezek voltak az ősjátékok 1971-72-ben. Aztán voltak még a fajátékok, például a dominó, marokkó, amiket kisebb szövetkezetek készítettek. 1966-67 után Magyarországon kezdett kifejlődni az ügynöki terjesztés. Kezdetben 3-4 ember foglalkozott ezzel. Sümegi bácsi volt a legjobb, nekem is б volt az ügynököm, aki a békákat hordta a budapesti trafikokba. Taxival végigjárta Budapestet, felvette a rendeléseket, és másnap kiszállította. Vagy az öreg Bálint bácsi, aki Budapest színfoltjaként 2 papírzsákkal járta gyalog a várost. Csak 4-5 féle terméket vitt, nem többet, és mindig kibökte, mi az, ami neki kell, és 10-20 darabonként eladta. Úgy tudta kínálni, és olyan szeretetre méltó bácsi volt, hogy mindenki vett tőle. így működött a terítés. Ugyanígy vidékre is, a Balatonra is. Én is megtettem annak idején, hogy körbejártam a Balatont, és eladtam a békát és a tollasütöt, mert megérte, hiszen abban az időben olcsó volt a benzin, és még jó szórakozás is volt. Annak idején két felügyeleti szerv volt a vállalkozóknál. Az egyik a KI05Z volt, a másik meg az Ipargazdálkodási Osztály a tanácsoknál. Ezek mellett még az árakat ellenőrizte az árhivatal. A '60-as években egészen jól működött a besúgás. Amikor megjelent a boltban a Szalai, a főbesúgó vagy a társa, akkor tudtuk, hogy 2 óra múlva a Vámhivatal kint lesz. A nagybátyám agglegény volt, hát be-be jártak a prostik a boltba. Persze a lányok is be voltak építve. Legtöbbször rendben voltak a papirok, de volt, amikor összeszedtek mindent. A KIOSZ gittegylet volt, ma is az, bár tagja vagyok. Becsléssel adták meg az adót. Minden évben január 5-ig meg kellett csinálni az adóbevallást. Leadtuk, járt mondjuk 100 ezer forint adó, erre ők azt mondták 160 ezer forint. Ezek így működtek. Ha akartak, megbüntettek bármiért. Más jellegű kontroll viszont nem volt. Vevőm volt abban az időben a Fővárosi Bíróság Elnöke, mindig autó hozta. Vagy a közlekedési miniszter általában embert küldött vásárolni. Csak a kisebb irodai emberekkel volt gond, akik kiskirályok voltak, és szerettek inni nagyon. Végiglátogatták karácsony előtt a kisvállalkozókat azért, hogy mit igyanak meg, és mit kapjanak ajándékba. Abban az időben 3 hibáért már elvették az iparengedélyt. Marschall Sanyi pl. Wartburg-lámpákat gyártott, mert alkatrészt elfelejtettek küldeni, ezért tőle vette pár kereskedő, meg az Autóklub. Valakinek ez nem tetszett, feljelentették, szerencsétlen ember biztos, hogy nem keresett abban az évben talán 60 ezer forintot, de azért 100 ezer forintra megbüntették. A játékszakma mindenhol szezonális volt. Nyáron mindenki mindent tartott, amiből meg lehetett az aprópénzt csinálni. Egyegy darabokat el lehetett adni, ha jött egy születésnap vagy egy névnap. Mindig vettek azért valamit, de a bevétel igazából nem fedezte a költségeket és a fenntartást. A '60-70-80-as években a december és a gyereknap volt a szezon. Még az iskolai évvége is jó volt, de a Mikulás és húsvét már nem. Ezek csak az édességboltoknak volt jók. Volt idő, hogy nálunk egész decemberben sorállás volt kint az utcán. És ugyanígy volt a Kálvin téren, a Hobby boltnál, vagy a Bambino játékboltban. Általában úgy számoltam a szezont, hogy november 7-én - akkor ünnep volt mindig 1-2 napot vidéken töltöttem. Visszajöttem, és onnantól tudtam, hogy karácsonyig nincs se szombatom, se vasárnapom, mert mindig dolgozni kell. Ugyan csak ezüst- és aranyvasárnapon voltunk nyitva, de a többi napra is elő kellett készülni, és a kirakatot is mindig vasárnap rendeztük. 111