Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Tamás Györgyi - KONSUMEX
időszakban nem így gondolkodtunk ezen, hanem azt néztük, hogy mennyiért akarja a belföldi forgalmazó eladni, és mi menynyiért vesszük, és ha belefért, odaadtuk az árut, és a haszon nála csapódott le. Ha nem jött össze ez a számsor, nekem alkudni kellett a külföldivel az árból. A külföldinek elemi érdeke volt, hogy Magyarországra bejusson, mert a magyar piac egy nagyító volt, ráláttak a lengyelek, csehek, oroszok. Ez a kapuja volt a keletre irányuló kereskedelemnek a nyugat számára, és ezt a magyar piacon nagyon meg lehetett érezni. A KONSUMEX bizományosijutalékért, hajói emlékszem 0,9 százalékért, tehát nem egész 1 százalékért dolgozott. Később, amikor a költségek a külker vállalatoknál megugrottak, ez felment 1,5 százalékra. Ilyen nagyságrendek voltak. Hiánygazdálkodás volt ebben az időszakban. Az, hogy egy doboz LEGO akkor 1500 Ft volt (csak egy számot mondtam), az nem volt kérdés, mert ha akart egy LEGO-t venni, akkor odaadta érte az 1500 Ft-ot. Nem úgy volt, mint ma, hogy ott marad a polcon, hogy ha nem eladható. Egy új üzlet előkészítésekor rendszerint nagyon magas szinten fogadtak bennünket. Nem egy mai értelemben vett exportmenedzser volt a partnerünk, hanem legalább egy regionális igazgató. Őszintén mondom, hogy értékelték, hogy eljutottak Magyarországon a piacig. A tárgyalások rendszerint úgy zajlottak, hogy voltak normális árlisták, és ezekből lehetett kialkudni a kondíciókat. Ha pl. LEGO-t eladtak százért franciaországnak, akkor mint magyar importőr megkaptam az árut mondjuk mínusz 30-35 százalékért, mert ő elismerte, hogy nekünk vámot kellett fizetni, ugyanakkor neki nem kellett az egyébként a nyugati piacon szokásos rárakódásokat beépítenie az árba, hanem odaadta nekünk árelőnyben. Miért is? Mert mi egy nagyon kicsi volumen voltunk a kezdet kezdetén. Az ő egész gazdaságossága szempontjából mindegy volt, hogy nekünk 3035 százalékot ad, ha eladott mondjuk összesen 1000 egységet, és ebből nekünk csak ötöt. Ők viszont ezzel a picivel beléptek egy nagyobb piacba, és azt kezdték növelni. Magyar árlisták, szocialista árlisták voltak. Ma már ez másképp van. Ma már eltűntek ezek a rárakódások, a vámok. Ezt pl. én még Németországban is átéltem. 1985-ben kerültünk ki, és vásároltam Magyarország számára fogyasztási cikkeket, szerszámokat a Ferunionnál dolgozván. Ott is lényegesen alacsonyabb árszinten dolgoztunk egészen addig, amig a vámunióba be nem tudtunk lépni. És akkor szép lassan meg is szűnt a nagy különbség az áraknál. Ma, ha valaki egg nyugat-európai cégnél vásárolni akar, a fizetéssel tud okoskodni, a mennyiségi vétellel tud okoskodni. Mindig lehet egy áralkunál eredményt elérni, de ezekre a nagy differenciákra ma már nincs esély. Nagy import még az olasz gyerekkocsiké volt, ami aztán átalakult kooperációvá a Biemmemel. Ők ellenőrizték itt a gyártást. Dolgoztunk még az amerikai Mattellel, vagy a Hasbróval, ók aztán itt megcsinálták a saját cégüket. A kapcsolatépítésbe külső beleszólás nem volt. Abban az időben a tárgyalásokról egy szakmai jellegű tárgyalás-jelentést kellett írni, hogy nyomon követhető legyen, mi történt. A hatóságok felé ún. kettes számú jelentést lehetett volna irni, de én egy ilyet sem írtam. Tudatosan dolgoztam a külkereskedelemben és nagyra értékeltem azt, hogy huszonéves koromtól útlevéllel a zsebemben utazhattam, ami nagy dolog volt. A '80-as évektől kezdve már meglehetősen felszabadult gondolkodásban dolgoztunk. Nem éreztem itt magam bezárva. Nem éreztem, hogy kemény diktatúrában élek. Nem is volt. Úgy éreztem, hogy én a saját zsebemre dolgozom. És közben nem volt saját zsebem, csak a fizetésemet kaptam, és a prémiumomat. Még azt sem érzem, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium részéről lett volna beleszólás. Abba előbb volt beleszólásuk, ki hová utazik, ki hol szeretné a helyszínen megnézni a dolgokat, és akkor ezeket el kellett intézni, de az akkoriban normális volt. Érdekes módon a játékexport is a KONSUMEX-hez tartozott, korábban pedig az ARTEX-hez. így került a Rubik-kocka is a KONSUMEX-hez. A gyártói, termékfejlesztői szálak is nálunk alakultak ki. Az igazság az, hogy nem tudtunk olyan exportkapcsolat-rendszert kiépíteni - ebben én magam is elégedetlen 104
