Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

Kupé a hálókocsiban Olaszországba készülök most augusztusban, és úgy döntöttem, hogy hálókocsis vonattal fogok utazni. Bár velem tartó édesanyámnak és magamnak közös hálófülkét kértem, a jegykiadó pult mögött ülő hölgy ellentmondást nem tűrően utasított rendre: no, de hogy képzeli? Ezt tiltja a szabály. (Részlet a 168 óra műsorában elhangzott riportból.) Hálókocsijainkon csak férj-feleség foglalhat el közös fülkét. Abban az esetben, ha utasunk másodosztályú fülkébe vásárol jegyet, három utas foglalhatja el a helyeket, de kizárólagosan azonos neműek, tehát férfiak vagy nők. Ha nem férj-feleségről van szó, akkor már ki sem adják a jegyet. Mi, a vállalat, mindig ehhez a szabályhoz tartjuk magunkat, és maga a hálókocsi-kalauz sem fektet Utasellátó Vállalat mozgószolgálati igazgatója) 57. „Hálókocsiban utazva pihenten érkezik", ez a reklámszlogen (1973) is szállóigévé vált közös fülkébe nem azonos nemű utasokat. (Az Tudomásom szerint mióta Magyarországon hálókocsi-üzemeltetés van, ez a szabály érvényes. Abban az esetben, ha olyan könnyítést, felszabadítást tennénk a hálókocsikon, hogy nem egynemű utasokat is egybefektetnénk, az egyik probléma a másik után jönne; nem akarok súlyosabb kifejezést használni, hogy mivé válna ebben az esetben egy hálókocsi. (...) Magyarul kifejezve alkalmi találkahelyet nem akarunk és nem engedünk csinálni a hálókocsikból. (Részlet Friderikusz Sándor riportjából. A beszélgetőpartner az Utasellátó Vállalat mozgószolgálatának igazgatója.) Vőlegényemmel Franciaországba szerettünk volna utazni. Akkor minket a házasságtól huszonöt nap választott el. Mikor meg akartuk váltani a jegyet közös hálókocsiba, kettőnknek, a jegykiadónál közölték velünk, hogy ez képtelenség, mert különneműek vagyunk. Karikagyűrű volt mindkettőnkön, ezt a jegykiadó szánalmas trükknek nevezte. A legnevetségesebb az volt, hogy egy hálófülkében egymagam utaztam és a vőlegényem ugyancsak egyedül utazott egy hálófülkében, a férfi szakaszban. Nekem úgy tűnik, mintha ezt a