Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

volt az országos politikának is. így fordulhatott elő, hogy a gazdasági eredmények hirtelen visszaestek. Ez végül olyan mértéket ért el, hogy 1953 decemberére már miniszteri biztos - Kócsa Mihály - kijelölése is szükségessé vált. Néhány hónap múlva ő lett a vállalat új főnöke, de a személyi változások nem hozták meg a kívánt eredményt: az 1954-es évben a nyereség mindössze 6,7 millió forintot tett ki. (Mindössze - hiszen, ne felejtsük el, ezt a tervutasításos rendszerelőírásaihoz kell mérni...) A Bel- és a Külkereskedelmi Minisztérium vezetőiben már az a gondolat is felvetődött, hogy érdemes lenne megszüntetni a vállalatot, s üzemeit az adott helyi tanácsi megyei vállalathoz csatolni. Szerencsére az ötletet kormányszinten elvetették. A következő év sem múlt el viharok nélkül, ugyanis az Utasellátónak át kellett adnia az akkori Büfé (később Pannónia) Vállalatnak a ferihegyi üzemet és pavilont - ez pedig ellentétes volt az alapítólevéllel. Pozitív változás volt viszont, hogy létrejött Hegyeshalomnál az első határállomási üzem, s megkezdték működésüket az első pályaudvari mozgóárusok. Ugyanettől az évtől rendszeresítették a panaszkönyvet, amire nyilván szükség is volt. 34. Váza a sportkör emblémájával 35. Sportköri igazolvány, 1980