Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

volt az országos politikának is. így fordulhatott elő, hogy a gazdasági eredmények hirtelen visszaestek. Ez végül olyan mértéket ért el, hogy 1953 decemberére már mi­niszteri biztos - Kócsa Mihály - kijelölése is szükséges­sé vált. Néhány hónap múlva ő lett a vállalat új főnöke, de a személyi változások nem hozták meg a kívánt ered­ményt: az 1954-es évben a nyereség mindössze 6,7 millió forintot tett ki. (Mindössze - hiszen, ne felejtsük el, ezt a tervutasításos rendszerelőírásaihoz kell mérni...) A Bel- és a Külkereskedelmi Minisztérium vezetőiben már az a gondolat is felvetődött, hogy érdemes lenne meg­szüntetni a vállalatot, s üzemeit az adott helyi tanácsi megyei vállalathoz csatolni. Szerencsére az ötletet kor­mányszinten elvetették. A következő év sem múlt el vi­harok nélkül, ugyanis az Utasellátónak át kellett adnia az akkori Büfé (később Pannónia) Vállalatnak a ferihe­gyi üzemet és pavilont - ez pedig ellenté­tes volt az alapítólevéllel. Pozitív változás volt viszont, hogy létrejött Hegyeshalom­nál az első határállomási üzem, s meg­kezdték működésüket az első pályaud­vari mozgóárusok. Ugyanettől az évtől rendszeresítették a panaszkönyvet, ami­re nyilván szükség is volt. 34. Váza a sportkör emblémájával 35. Sportköri igazolvány, 1980

Next

/
Oldalképek
Tartalom