Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

,,- Mi történt? - kérdezi Mihály, s azonnal ad is a kérdésre feleletet. - Az történt, hogy mindjárt a mellemhez csapódott egy kutyaíjesztós (NB! hosszú »í«) üveg. - Micsoda üveg? - Kutyaíjesztós üveg. - Hát az meg micsoda? -jaj - neveti Mihály -, hát a szódásüveget nevezik így. Mert semmivel sem lehet megijeszteni a kutyát, mintha ebbűl a fejire spriccülnek. Az ám. Egyszer velem volt az én kutyám a csárdában, mert borzasztó gazdás, aztán ahogy az asztal alatt pihent, mert a kutya boros helyen leginkább az asztal alá húzódik, ahol rá nem hághatnak. - De arról beszéljen, hogy mi volt, mikor a szódásüveg magához repült? Mihály lenéz a lába fejére, visszavonja, s megint a másikat teszi elő. Komolyan mondja: - Kérem, az nekem föltűnt. - Föltűnt? - Föl. Hát ha az emberhez vágnak egy kutyaíjesztőt, az föltűnik. Még az se tűnjön föl? - kérdi sértődötten Mihály. " Tömörkény István sok helyen említi könyvünk tárgyát, de sehol olyan szemléletesen és szellemesen, mint A makói harc című, ma is megszívlelendő írásában. „Három évvel ezelőtt az emberek egész nyugodtan itták a szódavizet Makón. Egész nyugodtan kértek a korcsmákban vizet a bor mellé, egész nyugodtan nyomták az üveg billentyűjét és engedték belepezsdülni a pohárba a fehér folyadékot. Egyszóval három évvel ezelőtt Makón egészen úgy itták a szódavizes bort, mint másutt." . ..Makón a »Soldaten wasser«sem több, sem kevesebb tiszteletben nem részesült, mint másutt. Mindazonáltal fogyott. „Wine is needed thereto after drinking beer to cure your stomach. Vinkó (wine of very poor quality in the Nyírség region), nyíri vinkó from the time before the days of phylloxera, when the old wine-plants spouted grapes with more freedom, intensity and sugar content than today. This wine could not be carried away, it had to be drunk where it was born. It was a good drink with mineral water from Párád, Szolyva or Bikszád, but after some time one does not care about these waters, because one gets bored with them. Perhaps the only water that keeps up with 'vinkó' is Rochlitz's soda water, because it makes 'vinkó' sparkle, a bit harder and causes more joy. It fades the colour of the green yellowish colour, and its sparkling warns you that you are not in a cellar, press-house or at home but in the tavern where the single-eyed seltzer man appears every day and brings in the pink, blue and green bottles." Now let us see where Ferenc Móra would like to meet with Tömörkény, the writer he adored so much. It is a place where „the red vinkó is on the table together with the 'dog-frightener', which sounds more Hungarian than soda water". The fact that he meant it is proved by a photo that shows the writer in the company of the director of the local museum and other gentlemen sitting in front of a wine cellar on the slope of the Avas hill in Miskolc. In Tömörkény's ominous work (Mihály has his oral test, 1912) the writer tell us the followings: „What happened?" Mihály says and answers the question at once. „What happened is that a dog-frightening bottle hit me in the chest. " „What kind of bottle?"