Simon Géza Gábor: „Csillogó fekete lemezeken…” 100 éves a magyar hanglemezgyártás és -forgalmazás (Budapest, 2008)

A magyar vonatkozású hangfelvétel-történet már a korai edisoni időkben elkezdődött. Európában egyedülálló módon Vikár Béla etnográfus például már 1896 karácsonyán elkezdte a népdalok fonográffelvételeit Borsod vármegyében. Gyűjtései során több ezer dalt rögzített. A rendkívül törékeny, henger alakú anyagra, nehezen kezelhető fonográffal készített és lejátszott, alig két perc körüli felvételek után az előbb egy-, majd kétoldalas, lapos gramofonlemezek egyszer, illetve kétszer három perces játékideje már lényegesen vonzóbb volt a technikai újdonságok iránt érdeklődő vásárlók számára. Nem utolsósorban a lényegesen könnyebb sokszorosíthatóság is hozzájárult ahhoz, hogy a huszadik század első éveiben az Osztrák-Magyar Monarchia nagyobb városaiban hangfelvevő, -kiadó és/vagy -eladó üzemek/üzletek jöjjenek létre. A kezdeti kézműipari jelleget csak lassan váltotta fel az iparibb jellegű működés. Ennek során a külföldi vállalkozók, iparosok, kereskedők mellett hazai álmodozók is próbálkoztak az új médium területén. Kiállításunk a kezdetektől napjainkig mutatja be a magyar hangipart, azon belül is elsősorban a lemezmárkák (labelek) működését, azaz a hangfelvételt készítő, sokszorosíttató, eladó vállalkozásokat.