Csapó Katalin - Füreder Balázs - Sári Zsolt: Reneszánsz ételek – Ételek reneszánsza Időszaki kiállítás 2008. március–május (Budapest, 2008)

Hasonló újjászületést reméltünk az 1980-as évek végén nemcsak a politikában és a kultúrában, de a kulináris világban is. Óriási változások történtek. Elindultak az első gasztronómiai fesztiválok, főzőversenyek, amelyek a helyi identitás, a gasztronómiai hagyományok megújításával hódítottak. A rég elfeledett ízek, fűszerek és főzésmódok felelevenítésének első mérföldköve a Nagyszakácsiban elindult reneszánsz főzőverseny volt. A magyar gasztronómia ebben az időben kezdett megszabadulni a paprikás íz egyeduralmától, ami azóta többé-kevésbé sikerült is. Nem könnyű összeegyeztetni az igényesség, az európai szellem (lásd reneszánsz) vágyát az igencsak konzervatív étkezési hagyományokkal, amelyek természetesen nem rosszabbak, csak mások. Számos szakácskönyv született időközben, és a média is ontja a sütő-főző ötleteket. Csak tudjunk eligazodni ebben a bőségben! Világossá vált, hogy a gyors, ismeretlen eredetű ételekkel szemben is van választási lehetőség. A globalizáció nyomásával meg tudunk küzdeni. Előttünk hever több évszázad kulináris hagyománya, amit mai technológiákkal ötvözve felhasználhatunk a magyar konyha megújításában, gasztronómiánk reneszánszában! „A táplálkozás nemcsak létfenntartásunk nélkülözhetetlen eleme, hanem természetes örömforrás, tudomány, művészet, sokak számára pedig felüdülést nyújtó hobbi is" — írja kötetünk egyik tanulmánya. A komótos étkezés, a minőségi konyhaművészet, vagyis a „Slow Food" ötlete is az egykori Itáliában, Rómában született. A „Fast Food" ellentéteként olyan mozgalom indult el, amely képes megfékezni a globalizáció és a homogenizáció ártó hatását. „Jól enni azt jelenti, hogy élvezzük a táplálkozást: nemcsak bekapunk valamit, hanem frisset, finomat eszünk, felfedezzük azt, ami körülöttünk terem - egyensúlyban a természettel." Ehhez a mozgalomhoz Magyarország is csatlakozott. Az „Izek bárkáján" olyan élelmiszereket kell megmenteni, amelyek veszélyeztetettek, hagyományosak, és helyi jellegzetességek. Vagyis azokat, amelyek a mi természeti feltételeinkhez igazodtak évszázadokon keresztül, a belőlük készített ételek pedig a helyi emberek táplálkozásában évszázadok óta kikísérletezett és tökéletesített alkotások. Nem kevesebbet kínálunk és kívánunk a mindenkori nagybetűs Vendégnek, mint elmélyülést a múlt szépségeiben, jókedvet a jelen ételkínáló színterein és egészséget, vagyis újjászületést a kulináris örömök által. Csapó Kata/in