Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

„A Vendéglátás mestersége" című kötete, melynek előszavában így foglalja össze a könyv tartalmát: „Foglalkozom a vendéglő helyiségeinek elrendezésével, beosztásával, berendezésével, felszerelésével, a személyzet dolgaival, az áruk sokféleségének ismertetésével, a vásárlás és az anyag felhasználhatóságának fortélyaival. A terítés és felszolgálás, étclsorösszeállítás, ellenőrzési rendszerek és a számvetés dolgait is tárgyalom, de különös gonddal igyekeztem megismertetni a sütés-főzés mibenlétét, a magyar és a francia konyha módszereit, azok egymástól való eltérését és különbözőségeit, amelyekről biztosan hiszem, hogy az iparon kívülállókat is érdeklik. Bár a vendéglői ételek s különösen az édapokon szereplők jellemző vonásait összefoglalom, mégis receptanyagot alig adok, mert a magyar konyha különleges ételeinek válogatott receptjeit összefoglaltam egy másik munkámban, amelyben a legjellegzetesebb magyar ételek készítési módjait közlöm, s amelyeket német, francia és angol nyelven is kiadtam a magyar konyha külföldön való ismertetése céljából. Kizártam a munkámból a borászatot, amelyet kiváló szakművek ismertetnek és nem foglalkoztam a vendéglátás gyakorlatához nélkülözhetetlen jogi és közgazdasági tudnivalókkal sem, amelyek ismeretét ugyancsak kitűnő szakkönyvek teszik lehetővé. " Annak ellenére, hogy a könyv egyértelműen a szakmának szól, Gundel Károly mégis reménykedik abban, hogy művét a nem szakmabeliek is figyelemre méltatják. Erről így vélekedik: „Azoknak, akik nem tartoznak a vendéglősipar soraiba, s mint kívülállók e könyvet mégis átolvasásra érdemesnek ítélik, c lapok megvilágíthatják mostohán kezelt iparunknak dolgait, és némi fogalmat nyújthatnak arról, milyen sokoldalú tudást, képzettséget, tapasztalatot, türelmet, odaadást és szorgalmat kíván ez a pihenőnapot nem ismerő mesterség azoktól, akik valóban mesterei kívánnak lenni, és ez a könyv talán alkalmas lesz azáltal arra, hogy iparunknak megértő barátokat és pártfogókat szerezzen. Ez lenne fáradságom legszebb jutalma ". Utolsó jelentős munkája a Ballai Károly szerkesztette, 1943-ban megjelent „A magyar vendéglátóipar története. A honfoglalás századától az 1848/49. szabadságharcig" című kötetében jelent meg „A konyha lejlődése és a magyar szakácskönyv-irodalom a XVIII. század végéig" címmel. Talán mondanom sem kell, hogy ezzel a munkájával is úttörő feladatot teljesített, hiszen nem hogy előtte, de azóta sem jelent meg olyan gasztrotörténeti mű, amely összeveti a magyar konyha fejlődését a szakácskönyv-irodalommal.