Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

A fiatal pár és a násznép, Tátralomnic, 1907 meleg tavaszi estén a cirkusz műsorzárásakor újra megtelt a már félig üres kerthelyiség. Az egyik asztaltársaság idei rántott csirkét rendelt. Mire a pincér kiért a konyhába, már elfogyott. A vendég ezután idei kacsát, majd idei libapecsenyét rendelt, de szerencsétlen véletlen folytán ezekkel is hasonló volt a helyzet. „Akkor hozzon nekem egy idei Gundel gyereket/ — csattant fel erre a vendég vicces-mérgesen. — Sajnos idén ezzel sem szolgálhatok már. — mondta restelkedve a pincér. " Rossz nyelvek szerint egy másik alkalommal Apám a Városligetben keservesen síró, eltévedt gyermekbe botlott. Kérdései során kiderült végre, hogy egy Gundel-csemete volt, de az apuka nem ismerte meg... Hát bizony annyian voltunk, hogy mióta az eszemet bírom, egyetlen alkalomra emlékszem csak, amikor minden élő testvér együtt volt. Katonaság, fogság, szülés, külföldi út, internátus vagy egyéb miatt valaki mindig hiányzott. Karácsony este volt, svéd vegyes ízelítővel kezdődött a menü... 1938-tól már csak azért sem lehettünk mind együtt, mert Károly bátyám a New York-i világkiállítás éttermének vezetésére kiutazott, és azóta sem járt itthon. Azt írta akkoriban a New York Times, hogy: „Gundel étterme nagyobb propagandát jelent Budapest számára, mint egy hajórakományra való idegenforgalmi prospektus. " Panni nővérem ma a Hungarhotels, Feri bátyám a Pannónia Vállalat gazdasági tanácsadója... Bandi bátyám az idegenforgalommal kapcsolatos doktori disszertációjában elsőként használta a vendéglátóss>« 24 -<SS