Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs. A fagylalt, a jégkrém és a parfé története (Budapest, 2007)

Fagylaltozók, litográfia Baillytó'l, 1825 People eating ice cream - Bailly's lithograph (1825) rendezett, üzletében pedig egy helyiséget kinevezett a Jeles Férfiak termének". Közkönyvtárat is működtetett a kávéházban, ahol minden újság és folyóirat hozzáférhető volt. Gondosan ápolta a kávéház múltját: megcsináltatta például Voltaire megrepedt márványasztalát, amelyei Hébert borított föl egy minden szempontból részeg forradalmi estén. I, Napóleon fiatal hadnagyként szintén megfordult Procope-nál. (A legenda szerint a császár, miután száműzték Szent Ilona szigetére, egy női hódolójától fagylaltkészítő berendezést kapott.) A kávéház mind a mai napig működik, jelenleg luxusétteremkent. Németországban 1750-től tudunk a fagylalt hódításáról. Itt már üvegkehelyben árulták, színielőadások szüneteinek és nagyobb táncmulatságoknak volt kedvelt hideg desszertje. Goethe mamája állítólag irtózattal kiöntötte a fagylaltot, amit Fia egy barátkozó kedvű francia tiszttől kapott 1759-ben. A költő ennek ellenére élete végéig kedvelte e csemegét, különösen a málnafagylaltot. Mint minden újdonságnak, eleinte a fagylalt fogyasztásának is sok ellenzője volt, akik egészségtelen, káros szokásnak tarlót lak. Mások csak nyárra ajánlották, megint mások csak a hideg hónapokra. Végül az orvosok léptek közbe, és vetetlek véget a vitának. Rossz nyelvek szerint abban, hogy ők végül is kedvezően vélekedtek a fagylaltról, nagy szerepe volt a Procope kávéház egyik tulajdonosa, Dubuisson mester pénztárcájának, és az orvosok iránti nagy vendégszeretetének. Az orvosok kijelentették, a fagylalt hozzájárul az egészség megőrzéséhez, sőt mint medicinát, receptre is felírták betegeiknek. (Ezzel végül is ókori kollégájuk, Hippokratész szellemében jártak el.) Egyébként még egy 1903-as magyar receptkönyv is ekként fogalmaz: „Az egészségesnek ízletes nyalánkság, a betegnek pedig igen sokszor orvosság a fagylalt... " 111. Napóleon régenssége alatt (1852-1870) Párizsban az első fagylaltkelyhek és a „glace parfaite", Itáliában a „cassata" (olasz fagylaltkülönlegesség), Bécsben pedig a jegeskávé felszolgálásáról hallunk. 1870-től van híradás először olyan olasz fagyialtosokról, akik a nyári hónapokban Itáliából az Alpokon keresztül északra mentek, s Európa nagyvárosaiban készítettek és árusítottak finom olasz fagylaltot. Az 1900-as párizsi világkiállításon az „ausztrál fülemüle", Nelli Melba énekelt. A korszak nagy gasztronómusa, Auguste Escoffier fagylalt-desszertet kreált a művésznő tiszteletére, amely „Peche Melba" (= Melba-őszibarack) néven vált ismertté. A finom édességet kehelyben tálalták. Összetétele: vaníliafagylalton őszibarack, vanílialikőrrel leöntve, tetején tejszínhab, vágott mandulával díszítve.