Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs. A fagylalt, a jégkrém és a parfé története (Budapest, 2007)

Nagy Sándor csata közben, mozaik Pompeibó'l Alexander the Great in battle - mosaic from Pompeii Nagy Sándorral kapcsolatban azt jegyezték fel, hogy katonatisztjeinek a csaták előtt szűz hó, gyümölcslé és bor keverékéből álló frissítőt szolgáltatott fel. Indiai hadjárata során (Kr. e. 327-326) Petra városának ostromakor harminc jégvermet ásatott, melyeket lombokkal fedetett le. Ide hozták a Hindukus hegység havát, melyből valóban „hódító" hideg élénkítőszer készült: Sándor serege bevette a várost. Az antik Rómában is fával letakart földvermekben tárolták a havat. Amikor ezek a tartalékok elfogytak, stafétafutókkal hozattak a hegyekből természetes jeget, szőrmébe bugyolált bőrtömlőkben. Néró és Heliogabalus császárok szintén nagy kedvelői voltak a fagyos nyalánkságoknak. A rómaiak a gyümölcsleveket nemcsak mézzel édesítették, de fűszerezték is: ibolya, fahéj, koriander és rózsavíz szerepel a korabeli leírásokban. Ezek a hűtött édességek leginkább a mai jégkására és sorbetre hasonlíthattak. Nemcsak ételeiket, italaikat hűtötték hóval és jéggel. Vanus Avarus császár már a „klimalizálásra" is gondolt: villájának kertjében hóhegyeket halmoztatolt fel, hogy nyáron vendégeivel együtt kellemes környezetben tartózkodhasson. Az ókori birodalmak szétbomlása után, a népvándorlás időszakában és a korai középkorban megváltoznak az étkezési szokások, a korábbi fejlett úthálózat is tönkremegy, a hegyekbe vezető ösvények már nem biztonságosak, a gyakori rablótámadások miatt. így a hideg nyalánkságokról sokáig nem szól a fáma. A fagylalt történetében akkor következett be nagy fordulat, amikor az 1500-as években egy cataniai cukrásznak zseniális ötlete támadt. Kitalálta, hogy a jeget és a havat nem közvetlenül az alapanyagokhoz adja, mint eddig tették, hanem csak hűtőeszközként használja. Az elv egyszerű volt: az alapanyagokat egy tégelybe lette, amit azután jégbe állított, s lassan forgatott, míg az edényben meg nem fagyott a massza. Tulajdonképpen még ma is így készül a fagylalt. E nagyszerű találmány azonban nem azonnal terjedt el, és az a szokás, hogy a havat vagy jeget közvetlenül a hűtendő ételbe, italba keverjük, a mai napig él - gondoljunk a jégkockával hűtött italokra. Medici Katalinról fennmaradt, hogy nagy kedvelője volt a különleges ételeknek, és elsősorban az édességeknek. Büntetlenül áldozhatott a gasztronómia örömeinek, mivel a természet nagyon sovány, törékeny testalkattal áldotta meg, s ez abban a korban nem számított éppen előnynek. 1533-ban nevezetes esemény volt esküvője az orléans-i herceggel, a későbbi II. Henrik francia királlyal. Katalin magával hozta Buontalentit, híres olasz fagylalt- és hűlöttital-készítő mesterét Párizsba, s az esküvői vacsorán állítólag narancsból, málnából, citromból készült fagylaltok kerültek az ünnepi asztalra.