Nagyváthy Éva: Törley 1882–2007 (Budapest, 2007)

barokk főurak kedvelt itala: a gyöngyöző Champagne-i A pezsgő felfedezésének idején a nagy barokk király, XIV Lajos ült a francia trónon. Háborúival Európa vezető hatalmává tette Franciaországot. „Napkirály" néven vonult be a történelembe

1

, s az abszolút uralkodó mintaképe lett, akit Európa későbbi koronás fői is igyekeztek utánozni. Híres mondása, „az állam én vagyok", a XVII. századi Franciaországban valósággá vált. Udvari szertartás-kódexe a király csaknem isteni tiszteletét írta elő. Párizsi és Versailles-i udvara a fény, a pompa és a ragyogás színtere, ahol egymást érték az ünnepélyes fogadások, vagyonokba kerülő vacsorák, pazar kerti mulatságok. Fényüket emelte Molière vígjátékainak bemutatása, amelyekben a kor sztárja, a Napkirály is színre lépett, együtt játszott a szerző komédiásaival. Lovasparádék győztese is volt, szívesen mutatott be táncokat, és szerepelt a divatos balettekben. (E kor a színészidet különösen nagyra értékelte. A színész hatalmat képviselt, mert szórakoztatta a hatalmasokat.) A főurak, kegyencek, udvaroncok nemcsak csodálták, de követték is a nagy király példáját. A nemesség vidéki kastélyaiban igyekezett meghonosítani az udvari élet fényűző külsőségeit. A nemesi életforma pedig hatással volt a polgári, elsősorban pénzügyi világra is: a gazdag bankár ugyanúgy építkezett, mint az arisztokrata. A társadalmi és politikai élet központja az udvar, az udvar középpontja a király. Minden alattvaló vágya, nemesé és polgáré egyaránt, hogy bejusson az udvarba, a hatalom és gazdagság bűvkörébe. Csodálatuk tárgya nemcsak az uralkodó, hanem annak minden különesége, szeszélye és hóbortja is. A Napkirály híres veteményes- és gyümölcsöskertje vagy a konyhai dolgok iránti érdeklődése - követendő példa. De ebben már a barokk kor divatos életérzése is megnyilvánul. Szeretik a hatalom csillogását, a külsőségek káprázatát, a szokatlant és a meglepőt, a pezsgést, a múló pillanatot, amely elszáll, mint a buborék. Megindul a nemesség áramlása Párizs felé, a főurak, kegyencnők és gáláns kalandok világába. Különös módon ekkor jön divatba Bonnefons könyve, amely, mint a címe is mutatja, „A falusi élet örömei"-t dicséri. E munka bizonyára a francia szakácskönyv-kultúra egyik kuriózuma, de érdeklődésünket most az kelti fel, ami hiányzik belőle. Amikor a borok kiválasztásához ad tanácsokat, Bonnefons a párizsi hölgyeknek a burgundit és a chablis-t ajánlja. A Champagne-it vajon miért nem.' - kérdezhetjük, hiszen már ismerik, és előkelő körökben fogyasztják is.